Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

54 d) Elektromosság fejlődése. Curie tapasztalta, hogy egy régebben elfekvő, erősen aktív rádiumsót tartalmazó és beforrasztott üvegcső magas potenciálú elektromos töltést vett föl. Amint ugyanis a csövet üvegvágóval megkarcolta, hogy azt kinyissa, elektromos szikra sercenését hallotta. Nagyító alatt jól lehetett látni, hogy a szikra az üvegcsövet a karcolással meggyöngült helyen ütötte át. Más alkalommal hasonló üvegcső kinyitásakor az elektromos töltés kisülésének ütését érezte az ujjaiban. Hasonló jelenségről tesz jelentést Dorn E. is. E kísérlet megismétlésére jól szigetelő üvegből való cső kell. Abból, amit a rádioaktiv sugarakról tudunk, a rádiumot tartalmazó üvegcső elektromos töltését következőképen magyarázhatjuk meg. A negatív töltésű /^-részecskék olyan kicsinyek, hogy az üvegen áthaladnak, mely alkalommal negatív töltésüket is magukkal viszik. A majdnem kétezerszer nagyobb, pozitív töltésű '/-részecskék már nem mehetnek át az üveg anyagán, hanem abban elnyelődnek miközben a pozitív töltésüket átadják az üvegcsőnek. E pozitív elektromosság a csőnek belső falán fölhalmozódik és influáló hatásával az üvegcső külső falán negatív elektromosságot kelt. A rádiumot tartalmazó cső tehát töltött süritő palackká lesz, amelynek elektromos töltése akkora sűrűséget vesz föl, aminőt az üvegcső izoláló képessége megenged. c) A rádium meleglermele'se. Curie és Laborde 1903-ban észrevették, hogy a rádiumsóknak állandóan magasabb hőmérsékletük van a környezetüknél. Ezt a meglepő jelenséget csakis abból lehet megmagyarázni, hogy a rádiumsók a melegnek állandó forrásai. Magának a tüneménynek a valóságáról úgy győződtek meg a tudós kutatók, hogy kis üvegcsőbe zárt decigramm rádiumbromidot egy Dewarféle kettősfalu vákuumedénybe helyeztek és melléje kénesőthermometert tettek, aztán az üveget gyapotdugóval elzárták. Egy másik vákuumedényt egészen úgy szereltek föl, mint áz előbbit, üvegcsővel, thermometerrel, gyapotdugóval, csakhogy az üvegcsőbe aktiv rádiumbromid helyett nem aktiv báriumkloridot tettek. Mindkét edényt valamely állandó mérsékletü helyen tartották. E kísérlet eredménye az volt, hogy a rádiumbromid közelében lévő thermometer állandóan 3 C°-kal magasabb mérsékletet mutatott. A rádium tehát meleget termel. A másik kérdés már most az, hogy mennyi a rádiumnak óránkint és grammonkint fejlesztett melege ? E melegmennyiség meghatározására először Bunsen jégkalorimeterét használták. Pontosan lemért tiszta rádium-