Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

46 valamely közegen átmennek, egy részök a közegben marad, azaz elnyelődik. Az anyag szerkezetéről alkotott véleményünk alapján a rádioaktiv sugarak áthatóságáról és elnyelődéséről elég érthető képet alkothatunk magunknak. Az anyagról az a véleményünk, hogy az közvetlen érintkezésben nem lévő anyagrészecskékből, molekulákból áll. A molekulák közeit az éter tölti ki. A szilárd testek molekuláit a kohézio fűzi össze; a gázak molekulái egyenes irányban haladó szabad anyagrészecskék. A gázak molekulái nem elég kicsinyek, sem elég gyorsak ahhoz, hogy valamely sűrűbb anyagnak (pl. fémnek) a molekulaközein áthatolhassanak ; de a rádioaktiv sugarak anyagrészecskéi az ő óriási sebességükkel minden anyagú test molekulaközein áttörnek még akkor is, ha a tömegük akkora, mint a hidrogénatomé ("-részecskék), és természetesen annál könnyebben tehetik meg ezt, ha a hidrogénatomnál 2000-szer kisebbek (/^-részecskék). Érthető továbbá, hogy valamely közegen áthaladó rádioaktiv részecskék közül annál több akad meg a közeg molekuláiban, minél vastagabb közegen kell áthaladniok; és különböző anyagú egyenlő vastag közegekben (például egyenlő vastag különböző fémlemezekben) annál több részecske marad vissza, minél sűrűbb a közeg. Lénárd F. 1896-ban, tehát a rádioaktivitás fölfödözése előtt, ismerte föl a közeg sűrűségétől függő elnyelődés törvényét a vákuumcsövek katódsugarain. Akkor azt találta, hogy a katódsugarak elnyelődése a szilárd testekben arányosan növekszik azoknak sűrűségével és független azoknak fizikai és kémiai szerkezetétől. A rádioaktivitás fölfödözése után folytatta ez irányú kísérleteit a gázakon és arra eredményre jutott (1903.), hogy a sűrűséggel arányos elnyelődés törvénye a gázaknái csak bizonyos megszorító föltételek mellett érvényes. E megszorító föltételek közé tartozik a rádioaktiv sugár sebessége, aztán a gáz anyagi minősége. Vizsgálatát négy gázon végezte, úgymint a hidrogéniumon,a légköri levegőn, az argonon és a szénsavon. E négy gázon át különböző sebességű sugarakat bocsátott át és megfigyelte az elnyelődésüket. Lassúbb sugarak forrásául a vákuumcső katódsugarait, gyorsabbakra a rádium /^-sugarait használta. Vizsgálatának eredménye az, hogy a sűrűbb gáznak nagyobb, a ritkábbnak kisebb elnyelő képessége csak az igen gyors, a fény sebességéhez közel járó sugarak esetében tapasztalható. A lassúbb sugarak esetében a különböző gázak sűrűségének nincs irányadó szerepe az elnyelődés fokára. így tapasztalta, hogy a fénysebességének a század részével haladó sugarakból a hidrogénium jóval többet nyel el, mint az ennél sokkal sűrűb három gáz. Kisebb sebességeknél tehát a hidrogéniumnak anyagi minősége nagyon előtérbe lép. Továbbá tapasztalta, hogy a megvizsgált gázak elnyelő képessége a sugaraknak fokozatosan lassúdó sebességével növekszik ugyan, de ezzel távolról sem arányosan. Mert