Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

47 például, anu'g a sugár sebessége a fény sebességének a század részére apad, a gázak elnyelő képessége átlag milliószornál is nagyobb mértékben növekszik. Ez eredmények azt mondják, hogy a lassúbb katódsugarak elnyelődése nem foglalható valamely általános törvény alá; ellenben a fény sebességét megközelítő sugarak a közeg sűrűségétől függő elnyelődést szenvednek. Jegyezzük meg, hogy ez az eredmény csak a /j-sugarakra illik, az a-sugarakra nem. A rádioaktiv sugárzás elnyelődésének általános törvényét még nem ismerjük; ez ugyanis szoros kapcsolatban van az anyagnak előttünk ismeretlen belső szerkezetével. Az elnyelődési tünemények megfejtésében egyelőre be kell érnünk annak a tapasztalati ténynek szemmel tartásával, hogy egyenlő energiával mozgó testek közül a kisebb terjedelmű test áthatóbb, mint a nagyobb; és hogy mindkettőnek az áthatósága a sebességükkel növekszik. Ez okból nyelődnek el könnyebben az «-sugarak, mint a //-sugarak. A /^-sugarak közül pedig a lassúbbak az elnyelődőbbek (V. ö. a 9. ábrát.). Az elnyelődésnek a sebességtől való függését észlelhetjük a következő kísérleti tényekben. Midőn Beequerel a mágneses térben szétszóródott /i'-sugarak fotografálása alkalmával az egyes elnyelő platina-, alumínium-, papir-ernyőket (7. p, 9. ábra) nem a fotográfiái lapra, hanem magára a sugárzó forrásra helyezte, azt tapasztalta, hogy ebben az esetben több sugár haladt át ugyanazon az ernyőn. A //-sugarak elnyelődése tehát kisebb a forrásuk közelében, mint attól távolabb. Ugyanezt a tényt állapította meg Curiené az «-sug;irak elnyelődésében. Az «-sugarakat elnyelő ernyő több sugarat nyel el a forrástól nagyobb távolságban, mint ahhoz közelebb. Hasonló jelenséget tapasztalt több elnyelő ernyő alka'mazása esetében. Ha az elnyeletésre használt egyenlő vastag lemezek a sugárzó forrás közvetlen közelében vannak, akkor az egyes lemezekben elnyelődött sugaraknak a néhányadrésze ugyanakkora; de ha az elnyelő lemezek a sugárzó forrástól távolabb állanak, akkor minden következő ernyő több sugarat nyel el, mint az előző. Más szóval, az előbbi esetben az elnyelődés geometriai haladványban történik, az utóbbiban ennél rohamosabban. E jelenségek magyarázatukat abban a sebességveszteségben lelik, amelyet a sugarak a levegőben való áthaladásuk alkalmával szenvednek. A y-sugarak elnyelődésében egészen más törvényszerűséget tapasztalt Curiené. E sugarak ugyanis annál áthatóbbak, minél vastagabb elnyelő rétegen mentek át megelőzőleg. E sugarak áthatósága az átsugárzott réteg vastagságával növekszik. Több elnyelő ernyő esetében minden következő ernyőn átment sugaraknak a hányadosa nagyobb a megelőzőnél. Az x-sugarak elnyelődése is hasonló törvényt követ.