Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

36 eszközt állított össze, amellyel az «-sugarakat erős mágneses mezőben, nemkülönben az elektromosban is, egyenes vonalú irányukból el tudta téríteni. Az «-sugarak elhajlása a /^-sugarakéval ellenkező irányú. Eutherford eszközének vázlatos képét a 11. ábra adja. A képnek első részében (L és K között) látható egyközű vonalak, egyközű fémlemezeknek a képsíkkal egybeeső metszete; kölcsönös távolságuk 0'042 és 0'1 cm. között változott, de minden összeállításnál kölcsönös távolságuk ugyanekkora volt. A lemezek alatt feküdt a rádiumsó (R); fölöttük egy aranylemezes elektroszkop. (A az aranylemez, B fémpálca, amely a szigetelő O gombba van beerősítve ; a G-ve 1 összekötött felső fémpálcát D szigetelő dugó tartja.) Az elektroszkópot E vezetőn lehet valamely akkumulátor-teleppel megtölteni. Az elektroszkop az 0 fémlapon nyugvó T tokba van zárva ; az egyközű lemezek is fémtokban állanak. Mielőtt az aktív w-sugarak a lemezek résein át az elektroszkop terébe jutnak, igen vékony (0*0034 mm.) alumínium-lapon mennek át. Annak az oka, hogy egy rés helyett 20—25 van alkalmazva, az, hogy több sugár jusson az elektroszkóphoz. Egy széles rést pedig azért nem lehet alkalmazni, mert az w-sugarak csak igen kis mértékben hajlanak el, tehát széles résben az elhajlásukat észlelni nem lehet. Ez eszköznek még egy fontos kiegészítő része van. Az elektroszkop T tokjának tetején C cső nyúlik be az elektroszkop terébe. E csövön Rutherford elektrolízissel nyert tiszta és száraz hidrogént vezet az elektroszkop terébe, ahonnan az a lemezek résein át az eszköz alsó részébe jut és K csövön át lassú áramban az edényt elhagyja. Ennek a hidrogénáramnak az a célja, hogy a rádiumsóból fejlődő és a kísérletre zavarólag ható emanációt (erről alább a 15. pontban lesz szó) eltávolítsa; továbbá az, hogy az w-sugarak ionizáló hatását növelje, a ft- és 7-sugarakét ellenben csökkentse. Az w-sugarak ugyanis nehezebben nyelődnek el a hidrogénben, mint a közönséges levegőben; a /*- és 7-sugarakra pedig éppen az ellenkező áll. Ha már most az eszköz alsó része, amelyben a lemezek állanak, erős mágneses mezőbe kerül, és a mágneses erővonalak az ábra síkjára merőlegesen, a résekkel egyközüen vonulnak át az eszközön, akkor az w-sugarak oldalt hajolnak és a lemezekben elnyelődnek. Az elektroszkop kisülése ez esetben lassúbb, mint a nem mágneses mezőben. Rutherford egy kísérletében a mágneses mező intenzitása 8370 c. g. s. egységnyi, a rádiumsó aktivitása 19000 volt. Az w-sugarak tehát elhajlanak. Hátra volt még annak a kimutatása, hogy elhajlásuk a /^-sugarakéval ellenkező irányú. E célból Rutherford szélesebb réseket használt, amelyeknek felét a lemezek felső szélére erősített fémlécekkel elfödte. Ha már most e módosított eszközben az