Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

25 leteknek az aktivitása azonban kisebb volt az urániuménál. Ez uton arról győződtek meg, hogy a nevezett természetes vegyületekben valamely rádioaktiv anyagnak kell belekeverve lennie, amely az urániumnak az aktivitását sokszorosan fölülmúlja. Mert ha az az ismeretlen rádioaktiv anyag, amely amaz ásványoknak a radioaktivitását az urániumé fölé emeli, olyan elenyésző csekély mennyiségben van meg nevezett ásványokban, hogy az a legpontosabban végzett kémiai elemzéssel nem volt megtalálható, akkor annak az ismeretlen anyagnak csakugyan nagyon erősen radioaktívnak kell lennie. Hárman, Curie, a neje és Bemont fogtak tehát hozzá amaz ismeretlen anyagnak a kiválasztásához. Ezzel olyan óriási munkát végeztek, aminő alig van följegyezve a kémia történetében. Az e munkára elégtelennek bizonyult kémiai elemzés módszerét a radioaktivitás erősségét mérő igen érzékeny fizikai módszerrel kapcsolták össze. E fizikai módszerrel, amelyről alább bővebben lesz szó, minden pillanatban ellenőrizhették, hogy a kémiailag vagy fizikailag szétválasztott anyag melyik alkotórészéhez csatlakozott a keresett radioktiv anyag. Ez uton sikerült nekik kitűzött céljukat elérniök, a rádiumot fölfödözniök. Az ásvány, amelyből a rádiumot először előállították, a Csehországnak joachimstali bányáiból kikerült uránszurokérc (Pechblende). Joachiinsthalban urániumot választanak ki ez ásványból. Az urániumtól megfosztott ásvány maradékát ott nem dolgozzák föl tovább, hanem félre dobják. E maradék igen sok fémen kívül rádiumot tartalmaz, az aktivitása 4-5-ször nagyobb az urániuménál. A nem aktiv anyagok eltávolítása végett az ásványmaradékot először koncentrált nátriumlúgban főzik, amely az ólom-, alumínium- és kálciumszulfátok kénsavával nátriumszulfátot alkot és mint ilyen vizzel eltávolítható. A nátriumlúg eltávolítja egyszermind az ólmot, szilíciumot és alumíniumot. A vízben oldhatatlan maradékhoz sósavat adnak, amely azt nagyobbrészt föloldja. Az oldatba vezetett kénhidrogén olyan csapadékot ád, amelyből Debierne az aktiniumot állította elő. Az ammóniákkal nyert csapadékból pedig poloniumot lehet nyerni. Az oldhatatlan rész tartalmazza a rádiumot. Ezt vizzel történt kimosás után szódaoldatban főzik, hogy a báriumszulfátot karbonáttá változtassák. Végül tiszta sósav hozzáadásával olyan oldatot nyernek, amely az ásványban volt rádiumot tartalmazza báriummal és több más anyaggal együtt. A megszűrt oldatból kénsavval nyert csapadék báriummal kevert rádiumot tartalmaz, de még mindig kálcium, ólom és vas társaságában. Midőn a szétválasztó munka már ennyire haladt, a maradék anyagnak a rádioaktivitása legalább 30-szor volt akkora, mint a fémurániumé. E maradékanyagból aztán a röviden vázolt szétválasztó eljá-