Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

11 S liidba volt szívünknek hő szerelme, Imánk érted hiába esdekelt, Az elmúlás sötét viharja zúgott; Halandó voltál, végzeted betelt. De érezzük, nem haltál meg egészen, Jó lelked jobbik részét itt hagyád, Hogy lelkesíts, mint élve lelkesítél, Tettel szeretni Istent és hazát. S mi most fogadjuk, hogy követni fogjuk A zászlót, melyet fennlobogtattál, Mert benned láttuk: mily dicső, magasztos A munka közt, harctéren a halál. S ha lankadunk, erőnk lesz az igazság, Amelyre im e gyásznap megtanít, Hogy — bár göröngyös életünknek utja — Erény és munka halhatatlanít. Végül az ifjúsági zenekar játszotta a gyászindulót a Hunyadi operából ; megrázó dallamával ez fejezte be a kegyeletes visszaemlékezésnek ezt az egyszerű, de megható ünnepét.