Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

8 ben csakugyan nem ismert fáradságot. Már mint tanár fiatalabb pályatársaival legszívesebben az iskolai ügyekről beszélt, s élvezetes modorban személyes tapasztalatai alapján nem egy fontos kérdésben nyújtott nekik praktikus fölvilágosítást. Midőn igazgatóvá lett, rendtársaihoz való viszonya külső vonatkozásaiban ugyan megváltozott, de lényegében folyton ugyanaz maradt, s az elüljáró föllépésének hivatalos jellegét lehetőleg elsimította, mérsékelte a testvér és jóbarát meleg szeretete. Az iskolában mindenkor egyformán fontosnak, egyformán életbevágónak tartotta az ifjúság értelmi és erkölcsi haladását; éppen azért a tanulmányi rend és fegyelmi szabályok pontos megtartásán éber gonddal, lelkiismeretes figyelemmel őrködött. S az ifjúság még akkor is meg volt győződve szándékainak nemes voltáról, ha néha-néha az igazság vesszejével sújtani kényszerült, mert a büntető bírónak szigorán keresztülsugárzott atyai szivének jósága, melege. Az iskola és a rendház vezetése ideje nagy részét, szelleme java erejét kívánta, s így nem lehetett érkezése arra, hogy szaktudománya vagy a pedagógia terén nagyobb szabású irodalmi tevékenységet fejtsen ki. De azért e tekintetben sem maradt tétlen. Amellett, hogy szaktárgyaiban folyton buzgón képezte magát s mindig lépést haladt a haladó tudománnyal, azt a pár órát, amit az üdülésre szükséges időből elrabolhatott, szívesen fordította irodalmi munkásságra. S ha az, amit e téren alkotott, csak részben látott is napvilágot, mégis elég arra, hogy megismertesse velünk szellemének sokoldalúságát, széles látókörét, alapos tudását. Különösen figyelemre méltó az a dolgozata, melyben az iskola egyik legfontosabb kérdését: a szülők és az iskola egymáshoz való szükségszerű viszonyát tárgyalja a gj^akorlati pedagógus mélyreható tekintetével, éles logikájával. Csak fájlalhatjuk, hogy utolsó irodalmi alkotása, melyben a bajai főgimnázium történetét akarta földolgozni, közbejött halála miatt befejezetlen maradt. Bizonyára a legszebb emléke lett volna annak a mélységes vonzalomnak, ifjú lelkesedésnek, mellyel a boldogult intézete iránt változatos múltjában, munkás jelenében egyaránt viseltetett. De nem ismerte félre a szépművészetek ápolásának léleknemesítő fontosságát sem, s a zene terén nem csupán az egyszerű dilettáns ügyességét tapasztaltuk benne, hanem eredeti alkotó tehetségének is nem egy sikerült megnyilatkozását élvezhettük. Egészen természetes, hogy odaadó buzgalma, fáradhatatlan munkássága feléje irányította a fölöttes tanügyi hatóság figyelmét, s érdemeinek elismerésein a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1901. október 31-én az országos közoktatásügyi tanács tagjává nevezte ki. S hogy gazdag pedagógiai tapasztalatait s elméleti tudását mennél szélesebb körben értékesíthesse, több ízben nyert megbízatást egyes vidéki középiskolák