Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

9 hivatalos meglátogatására, hogy a tanítás menetét, a nevelés irányait bennük megfigyelje s az illető intézetek szellemét, törekvéseit a maga szilárd elveivel, tisztult eszméivel gazdagítsa, megtermékenyítse. Senki sem hitte volna, hogy a hatalmas szervezetű, szellemi erejének, munkabírásának teljében levő férfiú napjai meg vannak számlálva, s az élettől, munkakedvtől ragyogó szemekre nem sokára a halál árnyéka borul. Pedig úgy történt. Mindnyájunk előtt ismeretesek azok az események, melyek halálát közvetetlenül megelőzték. A gimnáziumi ifjúság között január havában komolyabb jellegű, járványos betegség ütött ki, s ennek következtében a városi hatóság az intézet bezárását rendelte el. A boldogult igazgató azonban mindent elkövetett, hogy az iskola a tanulók egészségi állapotának veszélyeztetése nélkül minél előbb ismét megnyitható legyen. A szükségessé vált fertőzetlenítést elejétől végig ő maga vezette, s lázas sietségében eszébe sem jutott, hogy talán a halál csiráját szedi magába akkor, mikor oly nagy hévvel igyekszik szeretett növendékeit a gyilkos kór pusztító hatalma ellen megvédeni. Pedig úgy történt: a nyirkos, hideg téli időben meghűtötte magát, pár nap múlva ágynak esett, s a teljes erővel kitört tüdőgyulladás mindjárt sejttette a bekövetkező katasztrófát. Hiába volt az orvosi tudomány minden erőfeszítése, hiába volt a baráti és testvéri önfeláldozó ápolás : a mindenható Isten máskép intézkedett, s alig telt bele egy hét, a halálharang bánatos csengése adta tudtára mindenkinek a szomorú hírt, hogy Fölkér Gusztáv nincs többé az élők között. Nem akarok én ez alkalommal annak részletes fejtegetésébe bocsátkozni, mit vesztett intézetünk, mit vesztett a magyar tanügy Fölkér Gusztáv halálával. A kegyeletes megemlékezés természete szinte kizárja az érdemek száraz, prózai méltatását. Csak arra akarok rámutatni, hogy egy eszményi törekvésekben magasztos célokért végig küzdött élet minden gondolkozó ember becsülését vivja ki, s az ily halott sírjára tett koszorú az egyénnél többet jutalmaz: a munkában és munka által megnemesült emberiséget. A sir világa, m. t. hallgatóim, nem jelent megsemmisülést; az élet csak átváltozik s két irányban nyer folytatást: az örökkévalóságban s az emberek emlékezetében. Fölkér Gusztáv lelke (Jrának Istenének szeretetében megfürödve szállt el a földről, s remélve hisszük, hogy az igaz Bíró megadta neki fáradozásainak és szenvedéseinek méltó jutalmát. De ránk is és mindazokra, kik őt ismerték, becsülték, drága örökséget hagyott: áldásos életének soha el nem halaványuló emlékezetét. A könnyek, melyeket koporsójára hullattunk, már régen fölszáradtak; elhervadt s illatát vesztette az a virág, melyet koszorúba fűzve sirjára helyeztünk : de szivünkben egyre él s hervadást nem ismer a szeretet és hálás kegyelet örökzöldje, s hirdeti azt az igazságot; hogy az ember