Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

7 sikeres elvégzése után egészen Istennek s a nevelés szent és hazafias ügyének szentelhesse kiváló tehetségeit. E kettős cél megvalósítására a szerzetes-tanári pálya kínálkozott legalkalmasabbnak, s a lelkes ifjú lemondva a fényes jövőről, melyet kiváló tehetségei más pályán számára biztosítottak volna, elhagyta a világot, 1869-ben a ciszterci rendbe lépett. Mikor ezt a lépést megtette, bizonyára tisztában volt önmagával, tisztában volt a céllal, mely most egész magasztosságában, de egyszersmind összes nehézségeivel hívta ki és acélozta meg tettvágyát, akaraterejét. Tanulmányaiba mélyedve előbb önmagában, saját lelkivilágában akarta megvalósítani azt az eszményt, melynek hirdetése pályaválasztásánál fogva immár szent kötelessége lőn. 1874.-ben szentelték áldozópappá s rendfőnöke intézkedése folytán Egerben kezdte meg a latin és görög nyelv tanításával tanári működését. Pár évvel ezután, 1879-ben történt, hogy a ciszterci rend átvette a bajai főgimnázium vezetését, s Fölkér Gusztáv az elsők között volt, kik a rend hazafias működését ez új állomáson megkezdették s példájukkal népszerűvé tenni igyekeztek. Itt tanított aztán 1885-ig, mikor is rendfőnöke Zircre helyezte át, s a próbaéves rendi növendékek tanítását s az esztergári plébánia vezetését bízta rá. Kiváló tehetsége, széles látóköre s előkelő finom modora csakhamar kedveltté tette őt mindazok előtt, kik vele akár hivatalosan, akár a magánéletben érintkezni szerencsések voltak. Öt évi távollét után, 1890-ben azonban ismét visszatért Bajára régi kedves tartózkodási helyére, s itt folytatta áldásos működését, 1897-ig mint egyszerű, de mintaszerűen buzgó tanár, attól fogva pedig mint a ciszterci rendház főnöke s a főgimnázium fáradhatatlan lelkes igazgatója. Az igazi nagyság zajtalanul munkálkodik, tetteiben nem a változó közvéleménynek, hanem önlelkiismeretének szavát követi; egyedüli célja az, hogy használjon embertársainak; s fáradozásának legédesebb jutalma az az önérzet, hogy Isten rendelte helyét megállta és pedig megállta becsülettel, meg egész a sirig. Nem kell bizonyítanom, hogy a tanári pálya egyike a legnehezebbeknek: igen sok göröngye, igen sok tövise van, melyet azok, kik e körön kivül állnak, észre sem vesznek, nem is sejtenek. De a göröngyöt elsimítja, a tövisnek élét veszi az a nemes öntudat, hogy egy egész életet mások boldogságának szentelni a legnagyobb, legtisztább boldogság. Fölkér tanári, majd igazgatói működése is külsőleg ugyan zajtalanul folyt le, de annál gyümölcsözőbb volt bensőleg, intézetünk fejlődése s ifjuságunk szellemi és erkölcsi színvonalának emelése szempontjából. Szívesen vett ugyan részt, főleg élete korábbi szakában, a város nyilvános és közéletében, kitűnő képességeit, hatalmas munkaerejét azonban mégis főleg és első sorban az ifjúság nevelésének szentelte. S e tekintet-