Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

4 szívesen fordulunk Rákóczi emlékéhez, lelkünk gyönyörrel mereng el a legnemesebb hazaszeretetnek magasztos példaképén s a mult tanulságain okulva, nyugodt önérzettel tekintünk a jövő elé. 1. Az a hatalmas küzdelem, melynek II. Rákóczi Ferenc volt a megindítója és vezére, a nemzet elkobzott jogait és szabadságát akarta visszavívni és biztosítani. Nem volt az pártütés, sem forradalom, hanem egy vérig zaklatott nemzet élethalál-harca elnyomóival szemben. Egy ország mozdult meg Rákóczi riadójára, oroszlánbátorságu hősöket szült a magasztos pillanat, s a majd egy évtizeden át változó szerencsével folytatott szabadságharc állandó rezgésben tartotta a szív húrjait: az egész nemzet kedélyvilágát. A háborúk zajában hallgatni szoktak a múzsák, de a Rákóczi-kor eseményei őket is megihlették, s ez ihlet eredménye oly sokoldalú és virágzó népköltészet volt, minővel sem azelőtt, sem azóta nem találkozunk irodalmunk történetében. E költészet termékei csak ritkán fűződnek határozott nevekhez, dicsőségük közös az egész nemzettel, mint ahogy az egész nemzet részt vett a szabadságért való küzdelemben. Természetes, hogy a hősök hősével, a mozgalom lelkével: Rákóczival foglalkozik legszívesebben : megéneldi dicsőségét, elsiratja bánatát s hazájától való búcsuvételét s fájó panaszával elkíséri messze idegenbe, bújdosásába is. Az első költemény, melyben Rákóczi neve szerepel, az 1703. évi szeptember közepéről való, tehát abban az időben keletkezett, mikor a nagy szabadsághős első diadalait aratta, s dicsőségét szárnyára kapta a hír. Krónikás modorban készült ének ez Rákóczi fölkeléséről,

1) melyben a szerző elmondja „gróf" Rákóczinak elfogatását, a börtönből való kiszabadulását, fegyverrekelését s diadalait, egyszersmind azonban fájdalommal emlékezik meg a visszavonásról, mely a magyart magyar ellen fegyverzi. A költemény naiv hangulata s kezdetleges verselése népi szerzőre vall, s minden gyöngesége mellett is figyelemre méltóvá teszi az a fölfogás, hogy Rákóczit Isten „csudálatosképpen" szabadította ki börtönéből s a nép imádságára vezette vissza bújdosása után hazájába; „De az Isten irigyit megcsúfolta, Az sok szegény kérésit meghallgatta; Hazájában ismétlen visszahozta." Thaly: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor ifodalomtöíténetéhez, II. ö.