Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

o S a szerző bizonyára nem csak maga gondolkozott így, hanem honfitársainak nagy része osztozott vele ebben a meggyőződésben s örömmel üdvözölte Rákóczit, mint gondviselésszerű hőst, az Istentől küldött szabadítót. Ugyanez évből való még Rákóczi Ferenc éneke,

x) melynek irója Rákóczi nevében könyörög Istenhez segítségért „megromlott" hazája számára : „Felséges nagy Isten, szentséges nevedben Kezdem verseimet, szent segedelmedben. Mert én szűkölködöm segítséged nélkül Mint az szomjú szarvas hideg forrás nélkül." A magyar nemzet sok bújának-bajának láttára csak az Úr Jézus segítségében bízom s érte fohászkodom. Kihoztál bennünket Scythiából, szent hitedre térítettél, mutasd meg tehát most ellenségeinknek, hogy Istenünk vagy s gondot viselsz reánk. Sújtsa átkod a gonosz „arbitereket", kik romlására voltak szegény hazánknak. „Kevés javainkból ők parancsolának Minden súlyos terhet mireánk rakának." De ne féljünk semmit, hanem szenvedjünk bátran Jézus nevéért s kérjünk az Égtől segítséget: „Építsd töl Úr-Isten, megromlott oszlopát Szegény magyaroknak megromlott bástyáját! Isteni erőddel add meg szabadságát Emeld föl még egyszer tündöklő zászlóját! Oh te átkozott Bécs! sok károkat tettél, Sok szép gróf urakat ki megemésztettél; Magad vagy az oka te veszedelmednek, Nem lészen áldása rajtad az Istennek!" Mi megtettünk mindent, hogy a végső kenyértörést elkerüljük, de hiába voltak síró panaszaink, jó választ sohasem kaptunk s így: „Kénytelenek voltunk — fegyverünk kivontuk." i) Thaly: Adalékok, II. 13,