Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

34 legyőzetve inkább az önkéntes száműzetést választotta, mint a megszégyenítő békét? Oh akkor „. . . Jöjjön el az orkán Kicsavarni tövestül a tölgyet, Mely ezredig állt a hegy ormán." Akkor jöjjön el a nemlét s törülje el még a nyomát is annak, amit gondolt vagy érzett ez a nemzet. „És ne legyen emlék, Melyből az utókor Sejdítse, gyanítsa, Hogv itt magyar élt." De nem, — korai még a szörnyű átok; ha nem halt meg e nép addig, mig aludt, hogy veszne el most, mikor eszmél ? Köztük maradunk, s elvárjuk, mig a szabad lég fölissza könnyű testünket, akkor ők mibennünk élnek, s mi adunk nekik erőt, hogy a zászló mellett kitartsák a tusát. Akkor e nemzet mult dicsőségének kincs-aknái fölött élni fog örökre. Mire a dal elhangzott, harmadszor kiáltott a szárnyas őrálló; a keleti égen fölreped a hályog, s az előtörő halvány sugarat az éjjeli ködfelhő visszanyomni törekszik. Majd a szürke sugár győz a viadalban, Halovány orcája pirosabb szint ölt fel; Vértenger lesz a lég . . . és az ember abban Usz véres arcával és véres kezével . . . ! De kigázol a nap fényesen, melegen, Hogy uralkodjék a felhőtelen egen . . . Tagadhatatlan, hogy a költemény szerkezete kissé szétfolyó, erőltetett, s a stílusán is bizonyos egyenetlenség vehető észre ; a lelkesedés kifejezésére pedig mintha nem rendelkeznék elegendő hangskálával. De az alapgondolat tensége, előadásának néhol meglepő plasztikussága és ereje, a változó tartalommal és hangulattal változó s mindig élénken festő ritmus valóban Arany költői művészetére vallanak s e művet a Rákócziköltészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotásává teszik. A népies irány harmadik nagy költőjének, Tompának lantján is megszólal Rákóczi neve: A fu<J

r>ly cimen költői elbeszélést ir fogságba vitetésének egy kis epizódjáról. A Rábca hídjához értek a fogoly