Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

32 Rákócziné visszamegy Bécsbe, fogságába, de vigaszt, megnyugvást lel a gondolatban : „Rab vagyok, de Oroszlányom Harca nem lesz hiában !" A ballada valóságos apotheózisa a legerősebb emberi érzelmek egyikén: a hitvesi szerelmen győzedelmeskedő önzetlen hazaszeretetnek. S Arany rendkívüli művészi érzékére vall, hogy az epikus anyagba ilyen lírai alapeszmét fektetett bele s a tárgyilagos elbeszélés szokott modorától eltérve a balladai formát választotta s szubjektív hangon, sőt szubjektív célzattal szól a maga lázas, izgatott korához. Ne feledjük, hogy Arany a régi hajdúk ivadéka volt, családja még I. Rákóczi Györgytől nyert nemeslevelet: „Nagyfalusi Arany, szalontai hajdú," mondja magáról Toldi szerelmének záradékában. Nem csoda e szerint, ha a szabadság-mozgalmak egész önkénytelenül a régi nemzeti küzdelmek korára emlékeztették s mélyebben megihlették azt a költőt, kinek szivébe családjának s szülővárosának hagyományai már korán bele csepegtették azon idők s a Rákóczi név iránt a kegyeletet. Az események hatása alatt még egy nagyobb koncepciójú költeményhez szolgáltatott neki tárgyat Rákóczi Ferencz emléke. A rodostói temető ez, mely egy nagyszerű vízió keretében fejezi ki a kuruc-világ s a jelenkor törekvései között levő történelmi és eszmei kapcsolatot. A rodostói temetőben alusszák százados álmukat a bujdosók. Sirjuk már föl sem ismerszik, új és új természet rendje nőtt fölébük, s egy zsarnok század földig egyengette őket. Egyszer csak azonban sötét éjfélen hirtelen szél támad, a hullám fölretten, s a Mármora riadalmas zajjal zúg: egy hős alak közelget keletről, arca, szeme lángol s igy szól a sírokhoz: „Fel, fel ti halottak, éjféli menetre! Rákóczi Ferenc hí, a szabadság lelke." S amint a szózat ereje megdördül, sorban fölemelkednek sírjaikból a daliák, szótlanul seregeinek fejedelmünk mellé hívei, kik egykor vele halni jöttek. „Miért búslakodtok, némán vesztegelve?" Hallatszik megint a fejedelmi szózat, „Nincs többé bilincsen a szabadság nyelve, Mint az ég haragja, oly hangosan szólhat" . . .