Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

28 célzatot az akkori sajtóviszonyok miatt s Eqy őrei/ rabszoh/a l-eserve Pompejus sirja fölött cimen adta ki a F. M. 0. Minervában (1828) ; csak később kapta a Mikes búja cimet, melyen azóta összes munkái közt szerepel.

1) A költemény helyzet-elegia : az elaggott, a bujdosók közül egyedül maradt Mikes panaszolja el szive keserű fájdalmát fejedelme sorsán. A tengernyi bú-baj, szenvedés után végre megpihent a balsors üldözte fejedelem, s most semmi sincs oly csöndes, mint az ő sirlaka. De az elhagyatottság, melyet halálában is tapasztalnia kell, szomorú jele nemzete közömbösségének, hálátlanságának: „Pusztán, jeltelenül áll Kis halmod, s egyedül vagyok én mellette kesergőd Hontalan agg, lét és nemlét közt ingatag árnyék. És mi az én könnyem ? Olcsó nedv tört szűnek eréből, Régi ütődéstől mindennapos árja szememnek. S oh egek, oh Isten ! neked ennyire kell vala jutnod, Hogy siratod ily sok harcmunkáidnak utána Én legyek, oh te, kiért országnak kellene sírni." Igen, hamvaidnak idegen földben kell nyugodniok, idegen nép között, mely nem ismer téged s „Árva hazád tiltott nevedet nem zengheti többé !" Vajha ne éreznéd a súlyos föld alatt, hogy még emlék sincs sírodon, amely fejedelmi porodat megjelölné: élő emlék vagyok én magam, s bánatom az irás, mely veszteségünk nagyságát mutatja. S ha véletlenül magyar vetődnék e gyászvidékre, elmondom neki a keserű igazságot, hogy ... . „Itt nyugszik fejedelme hazádnak, Számkivetett onnan, mert nem vala benne szabadság." A nemzeti nagyság énekese szól hozzánk e kerek rzerkezetü, velős tartalmú s lendületes költeményben ; burkoltan, de mégis érthetően mondja oda nemzetének, hogy becsülje meg a szabadság bajnokának emlékét, tegye jóvá kegyeletével atyáinak mulasztását s legalább könnyeivel rója le hálaadóját történelmének egyik legfényesebb alakja: utolsó szabadsághőse iránt. Az események, melyeknek fölidézében és irányításában oroszlánrésze volt Vörösmartynak, egyre mélyebb nyomokat vágtak és siettették V. ö. Vörösmarty összes munkái, 1. 379 1. jegyzet.