Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

27 országot s munkára, küzdelemre: új életre hívta föl a fásult nemzetet. Életrajzírója, Gyulai Pál szerint kora ifjúságától fogva kedves olvasmánya volt Mikes Törökországi levelei, s emlékül is ezt adta egyik barátjának, Maróthynak, ki a magyarok őshazájának fölkeresésére 1824-ben keletre utazott.

1) Mikes olvasása s Rákóczi emléke mély hatással volt lelkére s két költemény megírására is ihlette. Az egyik, Rákóczi Bercsényinél Lengyelországban, összes műveinek Gyulaitól sajtó alá rendezett kiadásában jelent meg először és pedig az ifjúkori kísérletek között. Rövid, egyszerű, de megható párbeszéd az egész költemény. Bercsényi csodálkozva fogadja Rákóczit, ki fogságából megszökve barátjaihoz menekült Lengyelországba, s kérdezi tőle a hazát. Rákóczi szomorúan válaszol: „Hanyatlik s népe dől." Bercsényi: „S mi élve látjuk ezt? Hazám, Ki lesz majd gyámolod ?" Rákóczy: „Ha mink kivesztünk, vész az is, Árpád hazája vész." A magyar már cs:ik kesereghet, a kard hüvelyben s a kéz a szivén nyugszik. Csak legalább a nap húnyna el, s a hold és csillagok elrejtenék fényüket, hogy ne látnák a láncba görbedő magyart. Rákóczy: „E század elfogy. Haj! vele Fogy drága nemzetem." Bercsényi: „Isten ! Magyarnak Istene, Tekints le s szánd meg őt!" A vers még nem árulja ugyan el a későbbi nagy Vörösmartyt, de fájó megadásában és esdeklésében lehetetlen föl nem ismernünk a kor költőjét ki a mult eseményeiben csak a jelen viszonyait, sivár reménytelenségét példázza. A romantikus költői irány, melynek Vörösmarty hive volt, elvként hangoztatta a nemzet múltjához való visszatérést, az ősök sirjához akart eljárni, hogy „gyújtson régi fénynél uj szövetneket." De a cenzúra még mindig nagy hatalom volt, s a politikai életnek 1825-ben megindult mozgalmassága, föllendülése még korántsem hozta meg a gondolat- és szólásszabadságot. Vörösmarty lelkében azonban a honfoglalás nagyszerű képei mellett is, melyekkel hírnevét, dicsőségét megalapította, ott élt a Rákóczi-kor megható emléke, s egy mélyen átérzett, fenséges elegiában siratta el a bujdosó fejedelmet. Eredetileg allegoriai mezbe burkolta a V. ö, Vörösmarty összes munkái, ]. 379, 1,