Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

20 Kérlek Uram, reám tekints, — Fejemre már több bút ne hints! Sok jajszómra, Siralmimra Nyíljék meg mennyei kilincs!" Thaly Kálmán említi, hogy e költemény egyik közlője, Zádor György szerint az ő ifjúkorában Vasmegyében régi hagyomány alapján általában Rákóczi Ferenc szerzeménye gyanánt volt ismeretes. Ennek a lehetősége természetesen nincs kizárva, bár be nem bizonyítható; de az kétségtelen, hogy a sok megpróbáltatáson keresztül ment s mélyen vallásos fejedelem lelki világát híven rajzolja s költői értékét tekintve sem volna méltatlan hozzá. Kedveltségét mutatja az a körülmény, hogy úgyszólván az egész országban ismerték, s szövegét ötféle változatban hagyta ránk a kegyelet. A bújdosó Rákóczi éneke

1) magának a szövegnek szavai szerint 1727. keletkezett: „Tizenhat esztendők Immár folydogálnak, Miolta kenyerét Eszem bújdosásnak." Tartalma azt mutatja, hogy ismeretlen szerzője, anélkül hogy megnevezné, Rákóczira gondolt s az ő sorsát, üldöztetését s keserű bánatát akarta megénekelni. Az ő nevében szól, mintha csak a fejedelem panaszolná el száműzetésének szenvedéseit, reménytelenségét: „Sírjatok szemeim, Folyjatok könnyeim, Keserves bánátim — Zengjetek siralmim!" Keserű a kenyér, melyet eszem, sokszor hullanak vizembe könnyeim, mert nincs, aki szánakoznék rajtam, s gyalázat gyalázatra ér. „Járok gyászruhában Én az bujdosásban, Keserűség anyja Mert én vagyok Mára,

2) 1) Thaly, Adalékok, 11. 412. 2) Mára héberül = keserű. V. ö. Rut könyve, 1. 20,