Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

21 Fényes napja, Ragyogó csillaga Örömimnek köddel van bévonva." Pedig nagy és fényes volt egykor a nevem, becsülték, tisztelték, s most mégis rejtekben lappangok, kerülöm a napvilágot s a sasok és éhes oroszlányok elől sziklák között keresek menedéket. Eletem zokogással fogy el s jajokkal szállok koporsómba. Tizenhat esztendeje már, hogy bujdosó vagyok, s amaz „emberöldöklő veres sárkány"

1) győzödelmeskedett. De ami még jobban fáj, az a vadak természetét is fölülmúló hálátlanság: „Én méhemnek fia — Kit kedven tartottam, Kettős emlőimnek Tejével tápláltam, Ápolgattam, És gyengén tartottam . . . Az édes tej helyett íme, fizet mérget, Jó dajkaságomért Fölöttébb keserget — Mint sas egy verebet Sok próbákkal engemet sérteget." De nem panaszkodom tovább: bezárom beszédemet. Kisérjen s vezéreljen utaidon az Ur, s légy mindenben szerencsés. Isten hozzád! Valóságos helyzet-elégia, igaz és mély érzésekkel, a keserű fájdalom pathetikus kitöréseivel. A második része allegorikus és meglehetősen homályos célzatú. A sas és az éh oroszlány minden esetre a németet jelenti, de a 10—12. versszakok értelme annyira burkolt, hogy semmi bizonyosat sem lehet felőle állítani. Csak annyit vehetünk ki, hogy Rákóczi nagyon csalódott valakiben, akit atyai, vagy a bibliának a szerzőtől utánzott kimondhatatlanul gyöngéd kifejezésmódja szerint valódi anyai szeretettel ölelt keblére. S éppen ez a homály, melybe a szerző egyes gondolatait burkolja, s az a körülmény, hogy egyéb példák nyomán a megénekelt fejedelem nevét sem meri költeménye élére irni, hanem elég határozatlanul csak Metrum cuiusdam Peregrini-nek cimezi, azt mutatja, hogy a költemény idehaza keletkezett és pedig abban az időben, mikor Rákóczi nevét nem volt már tanácsos nyíltan emlegetni. Bibliai kép.