Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

9 Az egésznek középpontja a hős fejedelem: az ő lelke, az ő dicsősége áraszt fényt az egész küzdő seregre. A személye iránt megnyilatkozó rajongó szeretet s a történteken érzett hazafias öröm lelkesült hangulata vonul végig az egész költeményen, melynek művészi kerekségét nem rontja le az a különben krónikás eljárásmód sem, mely a végén a keletkezés idejéről és a szerzőről világosítja fel egész általánosságban az olvasót. A kurucok szerencsecsillaga azonban nemsokára hanyatlani kezdett. Nem is lehetett az máskép : a hősies elszántság csak ideig-óráig pótolhatja az erőt, s az elbágyadt kéz, bármennyire nem akarja is, előbb-utóbb elejti a kardot. A jövő képe egyre bizonytalanabbnak látszott, s a kimerült ország a háború terhét már csak alig-alig birta. Mikor Rákóczi látta, hogy a kibékülés a bécsi udvar merev és visszautasító magatartása következtében nem sikerül, egy végzetes lépésre határozta el magát. A francia király, XIV. Lajos, a fölkelés ügyét kezdettől fogva támogatta ugyan tisztekkel és pénzsegéllyel, de mindamellett a magyarokat egyszerű fölkelőknek tekintette, nem pedig rendes hadviselő félnek, s ép azért vonakodott velük formaszcrü szövetséget kötni. Rákóczi tehát, hogy a bizonytalan helyzeten segítsen s XIV. Lajost nyílt és határozott föllépésre birja, 1707. junius 13-án az Ónodon összegyűlt rendekkel I. Józsefet s vele a Habsburg-házat Magyarországra nézve trónvesztettnek nyilváníttatta. De amire Rákóczi számított, nem következett be: XIV. Lajos ez ídőtájt maga is oly súlyos vereséget szenvedett, hogy országa csak alig birta kiheverni, s ennek következtében Rákóczi még az eddig élvezett pénzsegélyt is elvesztette. Nem csoda ily körülmények között, hogy a lelkeket csüggedés szállta meg s a bizalmat a küzdelem kimenetelében lassanként reménytelenség váltotta föl. Elhallgatnak a tábortüzek mellett az izzó német gyűlöletet s lángoló harci kedvet lehellő nóták s a tárogatók mélabús hangja a szárnyaszegett, reménye vesztett lélek föl-följajduló panaszát kiséri. S mikor a csüggedt magyarság vereséget vereség után szenved s maga Rákóczi Trencsénnél csatát veszít, megszületik a nemzeti fájdalom szívet tépő, hatalmas siralma: a Rákóczi nóta.

1) Tulajdonkép alig foglalkozik Rákóczival; csak éppen hogy megnevezi, mint a többi népszerű hősöket: „Jaj, Rákóczi, Bercsényi, Vitéz magyarok vezéri, Bezerédi ! Hová lettek magyar népnek !) Thaly : Adalékok, II. 208.