Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

10 Élő tüköri, Nemzetünknek hírszerzői, Fényes csillagi, Ocskai?!" És mégis nincs a kuruc költészetnek olyan alkotása, melv Rákóczi nevének halhatatlanná tételéhen oly nagy szerepet játszott volna, mint ez az igazán történeti jelentőségű nemzeti ének. Hisz abban az időben, mikor keletkezett, mindenki tudta, érezte, hogy a nemzet sorsa Rákócziéval szorosan összeforrt, s a nemzet zokogó fájdalma a maga szerencsétlenségében hős fejedelmének sorsát is siratta. A költemény tisztán eszthetikai szempontból nem versenyezhet a kuruc költészet legjobb termékeivel, de értékét nem is eszerint kell megítélni. Kevés költői alkotás található egész irodalmunkban, mely nemzetünk érzését, gondolkozását, egész lelki világát egy válságos korszak bizonytalansága közepette oly nagyszerű és megrázó közvetetlenséggel fejezné ki, mint a Rákóczi-nóta. S a természetes hatást csak fokozta a mű dallama, mely a szöveggel alkalmasint egy időben keletkezett s lehetővé tette, hogy a költemény hazaszerte elterjedjen s a nép ajkán is halhatatlanná váljék. „Másfél százados bánat szól belőle — mondja Thaly Kálmán

1) — s ezen rebellis Rákóczi-nótának sokszor hulló könnyek s keseredett lelkesedés között, tárogatók süvöltő hangja mellett énekelt dallamából keletkezett nemzetünknek híres indulója, — a csak az egy Marseillaise által megközelített Rákóczi-induló. Világ zenészei birkóztak már és birkóznak vele folyvást, csodálva mondhatatlan szépségeit. E szépségeket a jelen éneit szövet/e maf/yarázza mey: egy hosszan és méltatlanul sújtott hősi nemzet szenvedései teremték azokat. Sok vérbe, sok könybe, sok fájdalomba került nekünk ez a bús elégia és az a híres harci induló." Gyulai Pál

2) találó magyarázatát adja annak a mély és egyetemes hatásnak, melyet a Rákóczi-induló a magyar haza minden gyermekére gyakorol: „Egy költő sem volt képes annyi erővel kifejezni a nemzet viharos lelkesülését, büszke kétségbeesését, harcias siralmát, mint e dallam, melyet mint egy őskori eposzt egy egész nemzet teremtett, s mely végre megtalálta Homérját is, a művészi kezet. A nép kunyhójában, a nagy úr kastélyában egyaránt zengett e nóta, mert mint a zenészek mondják, Magyarország különböző nemzetiségei zenéjéből rokon elemeket olvasztott magába; megértette és érzette a szláv és oláh, mint érezte az elnyomatást, mely ellen a magyarral együtt küzdött." •) Adalékok, II. 216. 2) Vörösmarty élete, IV. kiadás, 252 1,