Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1902

23 és a rajtok felötlő nyálszerű csomókra. Alig távolítjuk el a nyálat, egy barnás szinű álcát veszünk észre, a tajtékos kabóca álcáját, mely e különös védekezési módjáról igen nevezetes. A petéből kikelt álca a zöld növények fiatal részeit hegyes csőralakú szájrészeivel meg-megszúrja és a kijövő nedvből táplálkozik. Potrohából nyálkát választ ki, a melyben ép úgy él, mint sok vízi bogár a vízben. Lélekzetvétel végett a felszínre emelkedik s ismét aláereszkedik. Az elhasznált levegőben levő széndioxidtól a burkoló folyadék tajtékszerüvé válik. E közben az egyik tanuló egy zöld leveli békát fog el. Amig kezében tartja és el-elnézzük tapadós korongos végtagjait, majd fehéres hasát, észrevesszük, hogy színe lassan-lassan elváltozik. Ezt a körülményt fel is használja, a mikor a növények leveleire tapad. Oly annyira beleolvad színezetével a környezetbe, hogy a rovarok nem veszik észre, s így őkelme könnyedén jut táplálékhoz. Odább az útszélen két galacsinhajtót látunk erős munkában. Mekkora bennök az igyekezet és a gondosság! És mindezt azért teszik, hogy biztosítsák álcáik jövőjét. Érdekes látnivaló tárul elénk, ha a megelőző napon kitett veréb hullájához érünk. Csak úgy nyüzsög alatta a sok rovar! Az ott settenkedő legyek között megismerjük a kék dongó legyet, a húslegyet, melynek szürkés potrohát fehér kockák tarkítják, a bogarak közül a narancsszín szalaggal ékített temető bogarat, a vörösfoltú sutabogarat, a kurta szárnyú hullabogarat stb. Mind ezek azért keresik föl a tetemet, hogy utódjaik jövőjét kellő módon biztosítsák. Ugyancsak ilyféle gondoskodást, éber előrelátást észlelhetünk a fűzfák levelein is, melyek vöröslő, megduzzadt gubacsaiban a gubacsdarazsak álcái oly bőséges táplálékot találnak. Ezalatt egy kerthez érünk, és amint egy birsalma fiatal hajtásait nézegetjük, a leveleken sajátos, kis csupasz csigákra emlékeztető alakokkal találkozunk. Amint tovább figyelgetünk, az egész fiatal hajtásokon igen nagy számú zöldes levéltetűt látunk. Észrevesszük, hogy itt-ott katicabogár is van a gallyakon. A dolog magyarázatául azután elmondjuk, hogy a levéltetű egyaránt tápláléka mind a katicabogárnak, mind a csupasz csigákra emlékeztető alakoknak, a bogár álcáinak. Sokan ugyan váltig erősítik, hogy a böde tojja a levéltetűt, „mert a hol levéltetű van, ott böde is van", sőt még azt a téves véleményt is terjesztik, hogy ezen hasznos állat elszívja a növények nedvét és így elhervasztja azokat. Persze a felületesen szemlélő csak a bogarakat látja, míg a sokkal kisebb és fel nem tünő levéltetveket észre sem veszi. Hogy fenti állításunk igazságáról meggyőzzük tanulóinkat, felszólítjuk őket, zárjanak csak ezen állatok közül egyet levéltetvektől borított ágacskával egy papirossal bekötött üvegbe, és tekintsék meg az eredményt! De a földön a kisebb sárgomolyokat sem hagyjuk figyelmen kivül. Amint a gomolytól takart