Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1901

24 azóta nem lehetett többé az, mert mi már nem kezdhetjük elülről a munkát, nekünk a görög szálakat kell tovább szőnünk." Raffaello választása már azért is szerencsés, mert nemcsak eredeti, hanem tipikus is a görög gondolkodás. Először a mindenség, az universum köti le érdeklődését és a görög nép az első, mely habár naiv, gyermeteg alakban, mégis éles elmével minden népet megelőzőleg először veti föl mindazon kérdéseket, melyek ma is foglalkoztatják az elméket. Először mer nyitott szemekkel belenézni a mindenség, a kosmos mélyébe és természetbölcselői élén miletosi Thales (a Kr. e. 7. században) már ki meri mondani hogv a világegyetem szemkápráztató változatossága egyetlen egy okra, princípiumra vezethető vissza. Beszéde talán dadogónak tűnik fel, (hiszen anyagot, a vizet tartja az összes létezők végső okának) mégis belőle fejlődik ki Platón és Aristoteles súlyos és ékes szava, melyet oly gyönyörrel élveztek a renaissance tudósai, különösen a Mediciek Platon-ünnepélyein. Thales után a bölcselők egész sora kutat a végső ok után és majd a levegőben, majd a végtelen űrben találja meg, míg a korszak végén Anaxagoras már magasabbra emelkedik és az eddigi okok helyére a gondolkozó észt állítja oda. Ekkor tör elő a sophisták merész csoportja, mely az eddigi kutatásoksikertelenségétől elkapatva, valóságos forradalmi hévvel támad neki minden erkölcsi és társadalmi rendnek, a külső világ helyett az embert állítva be az érdeklődés középpontjába és odavágva a bámulok szeme közé, hogy az ember mértéke a dolgoknak. Csak az és úgy van, a mint az ember, az egyén észreveszi; a többi: istenek, erkölcsi és társadalmi rend, az egyéni szabadság önkényes korlátozása és ravasz emberek találmánya az ostoba tömeg fékentartására. Egyedül az van, amit én érzékelek, tárggilagos, objektív igazság nincs. Azonban az emberiség szerencséjére mindig akadtak nagy férfiak, kik megmentik a gondolkodást a szellemi csődtől. A sophistákkal szemben is támadt egy Sokrates, ki bebizonyítja, hogy igenis van tudás ; de csak akkor lesz igaz ismeretünk, ha eljutunk a dolog fogalmáig. Tanítványa Platón tovább szövi a fonalat és kimondja, hogy más nincs is, mint ezek a fogalmak; csak ezen ideák világa örök, a többi létező csupán árnyképe, halvány visszatükrözése az örök eszméknek. Oda, abba a szép világba sír vissza az emberi lélek és nincs nyugta, míg a test bilincsei közül ki nem szabadul és oda nem ér. Meghajolt mindenki a nagy Platón előtt, csak egy tanítványa, Aristoteles mert ellentmondani, végtelen bánatot okozva az ősz mesternek. A mesteréhez méltó tanítvány nemcsak hitt a külső világ nyilvánulásaiban, hanem ezeket tekintette egyedüli lépcsőknek, melyeken a