Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1901

9 „Bámulatos száz esztendő, a minő sem ezelőtt nem volt, sem ezentúl nem lesz. A renaissance nem tér többé vissza soha!"

8) Ez volt a művészetek, különösen pedig az építészet fénykora, mely Raffaello- és Michelangelóban érte el tetőpontját, a kik a renaissanceember sokoldalúságával nemcsak festők, hanem építők cs szobrászok is voltak. Mikor a lő. század folyamán a tapogatózásnak és előkészítésnek 60 éves korszaka, a korai renaissance, vagy mint az olasz művészettörténelemben nevezik: a quattrocento <

J) bezárult, kezdődött a 40 évre terjedő virágzó renaissance, a XVI. század, vagyis a cinquecento művészete, mely Minghettivel szólva „a szentélyben született, onnét áradt szét és nyert eleinte díszt meg méltóságot." 1

0) II. Az építkezni szerető renaissance-pápák sorát V. Miklós (1447—1455.) nyitja meg, ki már mint szerzetes adósságokba verte magát, csakhogy könyvgyűjtési szenvedélyének eleget tehessen. Könnyű elképzelnünk, hogy a pápai trónra jutva még jobban növekedett ebbéli buzgalma. E mellett azonban az építkezésre is nagy súlyt fektetett. A Vatikánt a világ legnagyobbszerű palotájává akarta tenni és a Péter-templom építésébe is belefogott. Sajnos, halála mindezt megakasztotta. VI. Borgin Sándor (1492—1502.) a renaissance géniuszának megnyittatta a pápai palota termeit is, s maga számára azt a hat dísztermet 8) Minden félreértés elkerülése végett sietünk kijelenteni, hogy dr. Schoencr fentebbi lelkes szavainak idézésekor csupán arra az óriási haladásra és azon fényes eredményekre gondoltunk, melyeket a renaissanoe-kori tudomány és művészet elért; de erkölcseit egyáltalán nincs okunk visszakívánni. Mert a mennyit emelkedett az ész becse, legalább is annyit sülyedtek az erkölcsök és az állat az emberből soha jobban ki nem tört, mint az emberi szellem megdicsőülésének eme napjaiban. Quattrocento (olv. kvatrocsentoj az olaszban annyi mint négyszáz, és az 1400 1500-ig' terjedő vagyis a 15. század megjelölésére szolgál; cinquecento (olv. csinkvecsento) pedig ötszázat jelent és az 1500—1600. terjedő, az az a 16. századot értik rajta a művészet — és egy idő óta az irodalomtörténetben is. Cinquecentista tehát a. m. XVI. századbeli művész vagy író. "'J „E l'arte nata nel santuario, ne esce* ós egy más helyen : „La pittura, come tutte le arti belle naque nel santuario e ne l'u dapprima ornamenlo e decoro." Minghetti, Raffaello p. 2.