Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1901

10 rendeztette be, melyeket Pinturicchio festményekkel, Giovanni da Udine és Perin del Yaga stuccókkal n) láttak el.

l

a) Ámde az építészet fénykora, a minőnek Róma Diocletianus és Constantinus óta nem volt tanuja, csak akkor kezdődött, mikor a nagy II. Gyula della Rovere (1502—1513.) lépett a pápai trónra. A történelem éppen nem kis hibákat és fogyatkozásokat jegyzett föl erről a nagy pápáról, mégis az új idők egyik legkiemelkedőbb alakjának tekinti. Egyhangú megválasztatása is a mellett bizonyít, hogy a fenyegető politikai válságokra őt tartották a legalkalmasabbnak, ki bíborostársait mind felülmulta tekintély és gazdagság dolgában. Pápaságának utolsó szakasza egészen ellentéte és mintegy kiengesztelése volt élete első felének. A körülmények úgy alakultak, hogy uralkodása első éveit szakadatlan háborúkban kellett eltöltenie. És e harezokban inkább világi fejedelemnek, mint az egyház fejének mutatta magát, a miért Erasmus el is ítélte.

1

3) A Medici-pápák jeles történetírója, Guieeiarcliui a nagy egyházfejedelmet Anteushoz hasonlítja, ki Herkules vaskarjai alatt a hányszor csak érintette a földet, mindannyiszor nagyobb erővel pattant vissza. A sorscsapások, úgymond, ugyanezt eredményezték a törhetetlen erélyű pápában. Mikor már-már azt hitték ellenfelei, hogy összetiporták, akkor ugrott fel a legszívósabb lélekkel. Nem hiába viselte családja büszke czimerében a tölgyfát (rovere az olaszban tölgyet jelent) a talaj, melyből kifogyhatatlan erejét meríthette, önmaga volt. Egy ilyen férfiúnál szinte természetes, hogy, mikor erejét már nem kötötte le a politika, teljes szívvel-lélekkel a művészetek felé fordult, melyek éppen az ő idejében állottak Minghettiként az érdeklődés zenitjén. Nagy lelke, mely egész a nyerseségig őszinte, mélyenjáró gondolkozású ") Gipszből, enyves vízből és festékből készült tömeg, massa, melyből szárítás és csiszolás után márvány-fényű és keménységű lapokat kaphatunk. '-) Ezen termeket a legutóbbi években állíttatta holyr • és nyitotta meg a közönség előtt XIII. Leo pápa. Ld. Borzéviczy tanulmányát a „Budapesti .Szemle" 1901. évfolyamában. 1

3) „Quodsi impius est cui non piacent omnia facta l'ontificum, mihi in Julio et alia multa displicebant; et non mihi solum, sed optimis quibusque. Ex occasione loci qui est in Act. Apóst. c. V. eonfer triumphos quos, me spectante, Julius II. égit Bononiae primum, post Romae, cum maiestate apostolica, qui coelesti doctrina converterunt orbem, qui sic miraculis llorerent, ut umbra sola sanarent aegrotos ; et hanc magniflcentiam apostolicam praefero triumphis iilis, in quos ipsos tamen nihil seribo contumeliose, tamen ut ingenue dicam tum spectabam nen sine tacito gemitu." Desid. Erasmi Apologia.