Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1898

73 a viszonyok hatása alatt szakít eddigi tanácsadóival s meghallgatja magyar nemzetének óhaját. S ha király és nemzet egyetértve oldják meg a nagy föladatot, politikai érettségünk tudatában mindig büszkén tekinthetünk az európai népek szemébe; mert a mit ők csak erőszakkal tudtak kivívni, azt mi higgadtsággal, politikai bölcseséggel értük el. Kossuth s a nemzet várakozásában nem is csalódott. A király, V. Ferdinánd, beleegyezett a a felelős minisztérium megalkotásába; Batthyány Lajos grófot nevezte ki elnökké s egyszersmind fölhatalmazta a reform-törvényjavaslatok kidolgozására. E javaslatok, melyek a föntebb érintett eszméknek voltak kifejezései, csakhamar elkészültek s a szentesítés megnyerése végett a király elé kerültek. V. Ferdinánd április 11-én, melynek ma évfordulóját ünnepeljük, a nemzet kitörő lelkesedése között hirdette ki a szentesített törvényeket s ezzel megvetette alapját az intézményeiben modernné átalakult új Magyarországnak. A pozsonyi primási palotában csupán magyarjaitól környékezve üdvözölte a rendeket s e szavakat intézte István nádorhoz s az ő személyében az egész nemzethez: »En magyar nemzetemnek szívből óhajtom boldogságát, mert abban találom föl a magamét is. A mit tehát ezek elérésére tőlem kivánt, nem csak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve ezennel át is adom neked, kedves öcsém, s általad az egész nemzetnek, úgy, mint kinek hűségében leli szivem legfőbb vigasztalását és gazdaságát.« A fölség szavaira a nádor ekkép válaszolt: »Egy boldogított, hálás nép környezi itt fölséged királyi székét, s a nemzet szíve soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelme iránt, mint dobog most fölségedért, ki a jelen törvények szentesítése által honunk újjáalkotója lett.« A lelkesült nemzet újjongott örömében s a szabadság napját üdvözölve még a nép kunyhóiban is fölhangzott a dal: »A legelső szabad tavasz virágzik, A szabad föld legelőször most ázik; Szabad ország, szabad ember, óh mi szép, Mint a magyar, félvilágon nincs oly nép.« A boldogság mámora azonban nem tartott soká. A nemzet ellenségei gondoskodtak arról, hogy az új alkotmány valamiképen meg ne szilárduljon s intézkedései az életbe át ne menjenek. De a magyarság nem hagyta királyától szentesített jogait megcsorbítani ; fegyvert ragadott védelmükre, s csodás hősiességgel védte magát a mindenünnen reá támadó ellenséggel szemben. S a virág, mely csak nemrég kezdett szebben nyílni a szabadság levegőjétől, honfivérben füröszté meg szirmait; s a napsugár, mely derűs fénynyel árasztá el a világot, megtört a szabadsághősök kiomló vérében. És folyt a harcz, zúgott a vihar, mígnem minden elcsendesült;