Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1898

68 fönhatóságát Magyarországra is kiterjeszsze. Azonban csakhamar tapasztalnia kellett, hogy minden igyekezete megtörik a magyarok hazaszeretetén s törvényes királyukhoz való hűséges ragaszkodásán. Más tervet eszelt ki tehát, mely előbb-utóbb — ha az ő halála után is, — a két birodalom egyesítésére vezetne. Béla vezért, a király öcscsét, magához kérette azon Ígérettel, hogy udvarában nevelve s leányát, Máriát, hozzá nőül adva halála után császári koronájának örökösévé teszi. Az ifjú Béla ettől kezdve Konstantinápolyban nevelődött s mint a birodalom leendő ura, a görög műveltség és finom izlés tekintetében a legalaposabb oktatást nyerte. — Mánuel mindenben úgy bánt vele, mint leendő vejével; még nevét is a görög hangzású Alexioszra változtatta és »deszpotész« ranggal ruházta föl, mely méltóság mindjárt a Caesar után következett. De a gondviselés úgy intézkedett, hogy hatalmas testi és szellemi képességeivel ne egy haldokló birodalomnak legyen utolsó támasza, hanem egy ifjú, életerőtől pezsgő nemzetnek daliás, emelkedett lelkű uralkodója. Midőn ugyanis Mánuelnek fia született, elállott korábbi szándékától; s ettől kezdve Béla helyzete az udvarnál bizonytalanná vált. Az események fordulata azonban csakhamar segítségére jött, s III. Istvánnak korán, alig 24 éves korában bekövetkezett halála őt a görög udvarból a magyar trónra emelte. Bélának már külseje elárulta, hogy fejedelmi vérből, szent László nemzetségéből való. Egy ölnél magasabbra nőtt. Arczárói azt mondották, hogy ha más tulajdonsága nem, ez az egy már maga is eléggé mutatná, hogy méltó a koronára. Uralkodása minden tekintetben fényt, dicsőséget árasztott hazánkra. Fegyverének hatalmával megszilárdította, biztossá tette a magyar nemzet politikai helyzetét; a görög szellemi élet középpontján elsajátított műveltségével pedig hatalmas lépéssel vitte előre hazánkat a polgárosodás ösvényén. Mi e helyen, ez alkalommal első sorban a művelődés fölvilágosult szellemű apostolát ünnepeljük benne s ezen érdemeiért teszszük le hamvainál hálás hódolatunk áldozatát. Rendszeresen művelt, élesen látó elméje fölismerte a hiányokat, melyek szellemi és közéletünkben megvoltak, s feladatául tűzte ki, hogy a hiányokon javítson s a magyar királyságot arra a színvonalra emelje, a melyen akkor az európai nagyobb udvarok már állottak. Uralkodása kezdetén még alkalmazkodott azokhoz a patriarkális viszonyokhoz, melyek a magyar nép és királya között fönnállottak. Személyesen, egy tölgyfa alatt ülve, hallgatta meg a pörlekedők panaszait s osztott közöttük igazságot. De nem sokára elrendelte, hogy minden ügyet, mely előtte megfordul, a bizánczi udvar szokása szerint Írásba foglaljanak. Rendes kanczelláriát szerzett s első kanczellártá — Hungáriáé cancellarius — a fehérvári prépostot