Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1898

62 Ebben a magasabb, égi segítségben való tántoríthatatlan hit óvta meg nemzetünket félszázaddal ezelőtt a kétségbeesétsől. Elhullottak legjobbjaink a hosszú harcz alatt, síri csend tölté be az országot. A néma csend öléből milliók és milliók fohásza szállt szüntelenül a Mindenható trónusa elé, buzgón esdekelve: küldje el vigasztaló angyalát, ki véget vessen egy nemzet szenvedéseinek. Hatalmas fegyver az ima, még az eget is megostromolja. A könyörületes Isten visszaadta nekünk azt a királynét, ki 700 évvel ezelőtt az Árpád királyi udvarából Németországba ment, hogy mint thüringi Lajos neje, a szenvedő emberiség jótevő angyala legyen. Sz. Erzsébet volt az, II. Endre leányja, ki tőlünk idegenbe szakadva, a szegények, ügyefogyottak, a nyomorultak édes anyja lett. Az isteni gondviselés áldó keze visszaadta nekünk a szegények, az üldözöttek az elnyomottak hatalmas pártfogóját abban az Erzsébetben, aki védőszentje összes erényeivel felékesítve lépett Németország területéről Európa egyik leghatalmasabb császára oldala mellé hitvestársul. Igaz, az ember természetének egyik veleszületett sajátossága, hogy a boldogság érzetének pillanatában az egész világot szeretné hasonló boldogsággal megajándékozni; de az már kevesek tulajdonsága, hogy a felhevülés említett nemes indulata, lényétől el nem választható második természetévé váljék az embernek. Az emberi testben megjelent angyali Erzsébet boldog volt fenséges ura mellett; de boldogságára árnyék borult, fenséges arczát könnyek áztatták, midőn megtudta, hogy férje kormánypálezája alatt egy elnyomott boldogtalan nemzet él, melynek összes bűne: hogy hazáját, alkotmányos szabadságát, törvényeit kimondhatatlanul szereti, s nem akar azokról lemondani. Gondolkodóba esett a felséges uralkodóné. Megtanulja nyelvünket, olvassa költőinket; eljön hozzánk, velünk egy levegőt színi. Oh áldott legyen az isteni gondviselés, mely hozzánk vezérlé az angyali Erzsébetet! Megnyílnak a börtönök ajtai, s megindulnak azon politikai átalakulások, melyek 31 évvel ezelőtt koronás királyt s koronás királynét adtak a nemzetnek. »Eletem legboldogabb pillanata volt, mondta később nem egyszer a felséges királyné, az, midőn a szt. korona vállamat érinté.« Nem a dicsvágy : egy koronával többet birni, volt a szülője e nyilatkozatnak, hanem a magyar nemzet boldogsága tette teljessé örömét. Uj, eddig ismeretlen világ kezdődik nemzetünk történetében, melyhez foghatót hijába keresünk a királyság 900 éves lapjain. A felséges királyné szerető édes anyja lett nemzetünknek, részese örömünknek, első résztvevője bánatunknak ; magyar nevelésben részesíti gyermekeit, saját vallomása: magyarul imádkoztatja mindennap szivének legdrágább kincseit. Megdicsőíté nemzetünket, midőn