Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1898

10 kellő képzettségű tanerők által tervszerű, a módszeres igényeknek megfelelő oktatást nyújt a növendékeknek. így tehát a gyermek szellemi képzését első sorban az iskola vállalja magára; a szülői háznak e mellett csak az a kötelessége, hogy gyermekeiket ösztönözzék a pontos iskolába járásra és ne engedjék meg, hogy elfogadható ok nélkül otthon maradjanak; gondoskodnak a szükséges taneszközökről, módot és alkalmat nyújtanak nekik arra, hogy zavartalanul készíthessék el házi feladványaikat, felügyelnek munkálkodásukra, hogy mindenben pontosan teljesítsék iskolai kötelmeiket és figyelmeztetik őket arra, hogy soha ne téveszszék szemeik elől az iskola fegyelmi szabályait. Nagyon óhajtandó volna az, hogy a szülői ház gondosan ellenőrizné a gyermekek magánolvasmányait is. Az iskola ugyan kijelöli a növendékek magánolvasmányait, a tanuló elviszi a könyveket, el is olvassa, mert számot kell adni róla. Sajnos azonban, sokszor tapasztaljuk, hogy a gyermekek bizonyos kerülő utakon olyan könyveket is szereznek, melyeknek olvasása kártékonyán hat az ő lelkületükre, felcsigázza képzelmüket, és ezek a tiltott szórakozások nagyon gyakran elvonják őket a kötelességszabta foglalkozástól. A kedély- és akarat képzésében és nevelésében az iskolának époly nagy és fontos szerepe van, mint a szülői háznak. — A családnak természetesen nagyon bőséges alkalma nyílik arra, hogy a serdülő ifjúságra ezen irányban befolyást gyakoroljon. Rendelkezésére áll a fegyelmezésnek minden eszköze, tekintély és szeretet, szó és példa, dicséret és ócsárlás, jutalom és büntetés. — Az iskola e tekintetben is támogatja a szülői házat. Mert az iskolában a gyermek igen gyakran arra van utalva, hogy önmagán segítsen, önmagával tanakodik, miképen érvényesüljön társai között, alkalmazkodnia kell tanulótársaihoz, s így bizonyos tekintetben a társadalmi együttéléshez is. Az iskolának ezen sajátságos viszonyai hatalmas befolyást gyakorolnak a gyermeknek magatartására, bizonyos irányt kap már itt a gyermek arra nézve, minő az ő viszonya az egyes tanulótársakhoz épúgy, mint azon egészhez, melynek ő is egyik része. Az iskolai együttlét e szerint bizonyos tekintetben hozzá szoktatja őt az alkalmazkodáshoz, egyesekhez ép úgy, mint egész társasághoz. így tehát fokozattab, intenzivebb befolyást gyakorolhat az ifjúnak gondolkodásmódjára, érzületére, akaratára, mert előkészíti őt a gyakorlati életre; ennélfogva joggal mondhatjuk, hogy az iskola szükséges lépcső a növendékek jellemképzésében. * * * Ismerve már most a két nevelési faktornak munkálkodási körét főbb vonalaiban, nézzük miképen valósítható meg azon sok oldalról táplált óhaj, hogy a család és iskola egymást kölcsönösen támogassák; miként