Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

93 Széchenyi prófétaszerű kijelentése: »Magyarország nem volt, hanem lesz,* megihleté a mult emlékein merengő s a jövőben csak félre tekintő dalnokokat s a nemzet nagy költőjének, Vörösmartynak, ajakán megzendült a Szózat, az új Magyarországnak reményt hirdető himnusza. Erezte mindenki, hogy a dicső mult nem lehet csupán álomkép, mely eltűnt és örökre oda van; s az ősök szent vére, mely annyiszor s oly dúsan öntözé e haza földét, nem hullhatott hiába, hanem mindez termékeny magva egy szebb jövőnek s alapja és biztos záloga az utódok boldogságának. Mert »Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért . . . Még jönni kell, még jönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán!« S örök hála a nemzetek gondviselő Atyjának, e kor mind jobban és jobban közeledett. A megindult reformmozgalom egyre nagyobb hullámokat vert. A nemzet jobb része — első sorban a költők, -— a Széchenyitől kibontott zászló alá sorakozott s merész hangon hirdette vezérének, prófétájának eszméit: az ősiség eltörlését, a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget s a jobbágyság fölszabadítását. Új és eddig hallatlan hangok voltak mindezek s nem csoda, hogy a hazafiak egy része, mely csupán az ősi jögok sértetlenségeért küzdött, megijedt az újítónak vakmerőségétől s ellensúlyozni igyekezett rohamosan növekvő népszerűségét. De mind hiába; az egyszer megindult árt föltartóztatni nem lehetett. Az 1832. országgyűlés alsó házában már egy egész párt szegődik Széchenyi eszméinek szolgálatába, s kész nagylekűen lemondani még örökölt kiváltságairól is, csak hogy e hazának minden polgára egyenlő jogokat élvezhessen. E párt egy töredéke még tovább megy s népképviseleten alapuló országgyűlést s független felelős kormányt követel. Széchenyi és párthívei erősen bíznak, hogy a szükséges nagy átalakulás békés úton is végbe mehet. De a mint a vezérszerep az óvatosan haladó Széchenyiről a szenvedélyes Kossuthra megy át, az események folyamában változás áll be. Széchenyi megdöbben Kossuth hangjától, ki merészen kiáltja oda a habozó nemességnek: »Veletek és általatok, ha akartok; nélkületek, sőt ellenetek ha kell!« Egy bekövetkező forradalomtól féltette a nemzetet, mely romba fogja dönteni mindazt, mit eladdig titáni erőfeszítéssel alkotott.