Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

72 a fejlődés tüneteit egy jó század folyamán műveltség-történetünk s irodalmunk megjelöli. S mikor ezt tenni bátorkodom, ama fejlődés tetőzetének régi szomorúságra és dicsőséges időkre emlékeztető félszázados évfordulóján, megértik, mélyen tisztelt közönség, ha a haza, a nemzeti nyelv, a nemzeti szabadság megszentelt szeretete lángol fel szívemben nemzeti nagy eseményeinknek emlékezetén. Oda száll képzeletem abba a szép, dicsőséges korba, midőn minden magyar lélekben magasan dobogott fel az édes Haza mélységes szerelme; mikor örömkönyek lopóztak a szemekbe, hogy az Ige, mely után hosszú félszázadon át epekedtek, megvalósúlt: a magyar nép egy nemzet lőn, hatalmas, nagy tettekre kész, fiatal erejű, egyérzésű nemzet. Az átok, a széthúzás átka, leszakadt a szívekről, s a mi fájdalom ólomsúlyként nehezedett a lelkekre, im' akkor az öröm édes könyeiben olvadott fel. A szétrepesztett szent levél, melyet diadalmas őseink irának szívok vérével, s melyből rongyok levének, — im' újra megíródott az egyetértés hőszerelmű betűivel: megtörtént a szent kézfogás. A két ország egy nemzetté lett; a nagy nemzetek templomában ismét felszállott a tömjénillat, munkára termett nemzetek dicsőségének áldozati tüzéről. A magyar nép jaj-kiáltása felhatott az égbe s ez meghallgatta: a a járom leesett a nép nyakáról; és szabadon szállott az ének fel a magasba, miként a pacsirta csattogó örömdala, a jobbágyból immár szabaddá lett embernek zsenge vetései közül! 0, dicsőséges szép kora volt az a magyar nemzeti szabadság feselő tavaszának! . . . Kövessenek, szépen kérem, mélyen t. Hallgatóság, egy hosszú századdal előre nemzeti történetünk szomorú idejébe fel: akkor megértik lelkesedésemet, hogy újból kifejezhetem Önök előtt is, kedves Ifjak, azt a mélységes hazaszeretetemet, mely lobogva ég szívemben kiolthatatlanul. A történeti eszmék szorosan összefüggenek egymással, bár első tekintetre az összefüggést sokszor nem foghatjuk fel egykönnyen. Kézzelfoghatóbb adat ez igazságra alig van, mint épen nemzeti történetünknek hosszú-hosszú százada 1898. márczius 15-éig. Kezdődik pedig ez a század ott, mikor a szabadság, a haza, az alkotmány szeretete miatt örökös harczokban élő nemzet kifáradt a küzdelmekben : kezdődik a majtényi síkon 1711-ben történt nemzeti küzdelem fegyverletétele után. Daliás korszaka volt az a küzdelmes idő a nekilelkesedett szabadságszeretetnek : a Rákóczyak küzdelme a haza ügyeért legendás hősöket szült a nemzeti érdekeknek. Azután siralom, panasz szakadt fel a nemzeti lélekből: Rákóczy hajh! Bercsényi hajh! . . . magyartok gyászban ült. . . . Sivataggá változott a dúsan termő nemzeti élet. . . .