Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

18 talál a növendék, ha gondolkodásának a vallás, az erkölcsiség, az istentisztelet szolgáltat gyakorta anyagot. 3) Minden elv, ítélet első sorban csak ismeretünknek alkotórésze. A jellemet csak akkor érintik közelebbről, ha a gyakorlati életben a szívet is igazgatják, főkép a vágyást. Míg a szívre is nem hatnak, addig elméleti elvek pusztán, nincsen gyakorlati értékük. Sőt mondhatjuk, hogy a szívnek ilyen vagy olyan kialakulása döntő hatással van a jellem kialakúlására is. Ezért kíván nagy gondot a szív nevelése. A helyesen nevelt szív összes érzelmeivel szilárd erkölcsiséget és jó lelkiismeretet szűl. A szív képzésére azért is nagy gondot kell fordítanunk, mert nem minden érzelem erkölcsileg is jogosűlt; vannak ugyanis egyoldalú, helytelen, rossz irányú érzelmek. A szív képzésében tehát azon kell lennünk, hogy a növendék szívét mindig nemes érzelmekkel gazdagítsuk. Helyes bánásmód és eljárás mellett a növendék gyöngéd, hajlékony szíve könnyen hajt nevelője szavára, nehézség nélkül teremnek benne jó, nemes érzelmek. A nevelő ne törekedjék egyszerre elnyomni a gyermek érzelmeit, hanem kutassa fel forrásukat, pótolja jobbakkal és segítse az utóbbiakat uralomra. A nevelő feladata, hogy a szív különféle érzelmeit a szükség szerint fölébreszsze vagy mérsékelje, fékezze vagy kiegyenlítse. Az érzelmeket egyeztesse ki a vallás és az erkölcs törvényeivel, nemesítse, szilárdítsa őket. így lassan-lassan oda neveli a gyermeket, hogy benne élő gyökeret ver a kötelesség. A szív képző eszközeit a vallás, a történelem és a helyes olvasmányok nyújtják. A helyesen kiművelt szív segítségével könnyen elsajátítja a növendék a szükséges gyakorlati alapelveket. Ezek az alapelvek első sorban valláserkölcsiek. Akaratunk és cselekvéseink irányítására nagy hatással van még az életbölcseség is; a gyakorlati ész elvei, melyek arról világosítanak föl bennünket, hogyan kell adott körülmények és viszonyok között cselekednünk, hogy akaratunk mennél sikeresebben érjen czéljához. Hogy az akaratot vezető ítéletek mennél könnyebben juttassák czéljához a növendéket, először is azon személyek akaratának kivitelében gyakoroljuk, a kik iránt érdeklődik. E személyek lehetnek akár a környezetéhez tartozók, akár olyanok, kik olvasmányaiból vésődtek emlékezetébe. Ezeknek tetteit érdeklődő figyelemmel kíséri és oly melegséggel, hogy örömükben és bánatukban résztvevő szívvel osztozik. 2) Az ítéleteknek, makszimáknak általános, egyetemes értékűeknek kell lenniök. Ugyanis ha a növendék arról győződik meg, hogy a megalkotott ítélet nem csak egyes esetben, hanem számos hasonló esetben is vezető elvűi szolgál, sokkal könnyebben vésődik a lélekbe s állandósúl benne. Önkéntelenül is meghajlik akarata az ily elvek előtt s rendeli alá saját tetteit. 3) Legyenek az elvek olyanok, hogy azok tetteiben, kiket a növendék szeret, becsül, amaz