Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897
19 elveket megtestesülve lássa. Hiszen ha azt tapasztalja, hogy azokat az elveket, melyek az ő tetteit vezérlik, elfogadják azok is, kik szíve tiszteletének és szeretetének tárgyai, tetteikben és ez elvekben a saját lelkiismeretét látja megtestesítve. Ez esetben szívesen marad velők összhangban, örömmel törekszik utánzásukra. Örül, ha helyeslik cselekedeteit, szomorúság fogja el, ha kifogást tesznek ellenök. Szóval: a kik legközelebb állanak a növendékhez, szülők és nevelők, megmérhetetlen az a hatás, melyet cselekedeteikkel a zsenge lélekre gyakorolnak. Végül 4) fűződjék a megalkotott ítéletekhez az a remény, hogy minden jónak megingathatatlan alapja és támasza az Isten s ép ezért végre is a jónak diadalra kell jutnia. A kit nem éltet s nem lelkesít ez a remény, az nem érzi az imádság hiányát, nem él lelkében a hit, hogy imádsága meghallgattatásra talál. A ki nem imádkozik, lemondott arról, hogy onnan felülről kapjon erőt, segítséget az élet nehéz küzdelmei között. Pedig mennyei segítség nélkül hasztalan minden emberi fáradozás; megbénúl az akarat ereje, mert nem élteti a megvalósulás, a siker bíztató reménye. Ezért korán kell a nevelésnek belécsepegtetnie a gyermeki szívbe az égi hitet és reményt; a bizalmat, a hitet, hogy a legfőbb mennyei jóság gyámolító keze legválságosabb küzdelmeiben is segítségére leszen. Az ítéletek különböző természetűek. Legyen rajta a nevelő, hogy ez ítéleteket rokonságuk szerint csoportosítsa, hogy így tartalmuk ismerete a növendék tudatában állandósúljon, maradandó alkotó részévé váljék. Csoportosítani azonban csak akkor kell, ha a növendék rendelkezik már annyi rokon egyes ítélettel, hogy belőlük önként alakít maga is csoportokat, mintegy magától sejti és érzi az általánost. A kész általános ítéletet szóbelileg is meg kell állapítanunk és lehetőleg szabatos formában a növendék emlékezetébe vésnünk. Annál mélyebben vésődik pedig a növendék szívébe az ily általános ítélet, minél egyetemesebben elterjedt a köztudatban; ha tudniillik egyúttal valamely közmondásból, szentírási helyből, nagy férfiak, költők jeles és ismeretes mondásaiból elevenen él sok embernek tudatában. Annál jobban állandósíthatjuk és alkalmazhatjuk az elvet, minél kézzelfoghatóbb konkrét alapja van. Arra kell tehát törekednünk, hogy a megalkotott ítélet bizonyítására valamely jellemző példát tárjunk a növendék elé. Sőt fölötte hasznos munkát végez a nevelő, ha időről-időre mind a vallás-erkölcsi életre s a gyakorlati életbölcseségre vonatkozó elveket, mind a velők összefüggő eseményeket, való tényeket, cselekedeteket csoportosítja, hogy így szemtől szembe láthassa a növendék az általánost és egyest, az elvontat és a ténylegest. Mindaz, ami után külső kényszer nélkül törekszünk, a jó értékével hat reánk. Már a mint nagyobb vagy kisebb értékűeknek tűnnek föl előttünk a különböző javak, a szerint nagyobb vagy kisebb lesz akaratunk 1*
