Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

12 Mindezek alapja az érdeklődés. Minthogy pedig az akaratot is ez az érdeklődés határozza meg cselekvéseiben, a legerősebb és legkitartóbb akarat a minél elevenebb érdeklődéstől ftigg. Igazi jellem tehát akkor alakúi ki teljes valóságában, ha maga az érdeklődés vallás-erkölcsös. Ennélfogva ha igazi jellemet akarunk kifejleszteni a növendékben, első sorban és mindenek fölött arra kell a nevelésnek törekednie, hogy az akarat érdeklődése vallás-erkölcsös legyen. Továbbá, minthogy az érdeklődés annál jobban megerősödik és annál jobban és biztosabban indítja meg az akaratot, minél többször nyert kielégítést és minél gyakrabban vált akarattá, tetté ; azért az érdeklődést folyton fejlesztenünk és erősítenünk kell. Neveljük tehát a növedékben az önállóságot, az akarati és a cselekedeti szabadságot. Azért arra kell a nevelésnek törekednie, hogy a növendékből kiirtsa azokat a hibákat, melyek az önállóság, a cselekedeti szabadság kifejlődését gátolják. Ezek a hibák pedig abban nyilatkoznak, hogy igen gyakran hiányzik az igazság, a lelkiismeretesség, a kitartás, az erő az önvizsgálatban, bensőnk újjáalakításában, az önmagunkkal való küzdelmekben. Ezek között a hibák között legrosszabb az önámítás, az igazság e hiánya. A jellem fejlődése ugyanis mindig arra vezet bennünket, hogy önmagunkat fogjuk fel és ítéljük meg, a miből az önérzet származik. Nem baj, ha az önérzet úgy fokozódik, hogy belőle nemes büszkeség ered, mely az egyént bátorítja cselekedeteiben. De hiba, ha fokozódásában túllépi a kellő határt; mert akkor a belőle fejlődő büszkeség hamis és káros, minthogy könnyen annak a veszélynek teszszi'ik ki magunkat, hogy olyant is akarunk, ami képességünk határán kívül esik. Ezzel a hamis büszkeséggel azután együtt jár a képzelődés, hiúság, az öntetszelgés stb. Ezek a hibák kifejlődhetnek a növendékben, mielőtt objektív jellemének akarata magát tettre határozná el. Ily esetben e hibákat előtte föl kell tárnunk és meg kell javítanunk. így ha nem volt alkalma, hogy olyannak mutatkozzék, a milyen valóban, és hogy saját hajlamai szerint határozza el magát; nyújtsunk neki módot arra, hogy e tekintetben magát gyakorolja. Elején csak egyes esetekben, később mindinkább nagyobbodó terjedelemben. I la elhatározásában ingadozik, óvjuk vagy buzdítsuk. Mintliogy vannak növendékek, kik a megengedett szabadsággal nem akarnak élni, bár megvan hozzá a képességük, nem szabad őket ettől fölmentenünk. Mert ellenkezőleg nem fejlődik ki bennők semmiféle elv, jellemük nem válik valósággá, határozatlanok lesznek. Rendszerint bizonyos félelemből ered a növendékekben a határozatlanság, tudniillik, hogy tetteikért felelősek lesznek. Ez a félénkség gyakran bátortalansággá, sőt gyávasággá válik. A nevelés úgy győzheti le az ilyen gyarlóságot, ha beláttatjuk a növendékkel, mily fölemelő, mily lelkesítő az a tudat, hogy legjobb belátásunk és lelkiismeretünk szava szerint cselekedhetünk. A szabad elhatározásban