Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

13 kell gyakorolnunk a növendéket. Ezt megkívánja az önismeret és önérzet egyaránt. Csak így ismerjük meg legjobban a növendék belső világát, ő is csak így juthat annak megismerésére, mire képes; így ismeri majd meg. melyek hibái és gyöngéi, avagy jó tulajdonai. Ily alapon fejlődik benne a valódi jellem. A szabad választásban való gyakorlás tehát rugója a jellem fejlődésének. E nélkül vagy oda fejlődik a növendék, hogy akarata a nevelő tudtán kívül határozza el magát; vagy abban sem nyilatkozik meg objektív jelleme, mit akar elérni, miben akar foglalatoskodni; vagy akaratának minden iránya önmagát keresi, figyelmen kívül hagyva minden egyéb érdeket. Az objektív jellemképzésnél azonban nem csak az a feladata a nevelésnek, hogy a növendék a hibákat elkerülje vagy meghiúsítsuk benne; hanem hogy a szabad, bár kötelességtudó engedelmességnek is megvessük az alapját. Az engedelmesség a szabadság szülöttje. így értendő Goethe Iphigeniájának mondása: »Már gyermekül tanultam megfogadni szülőim, aztán egy isten szavát, s legszebb szabadság volt e hódolás mindig szívemnek.- Legyünk tehát rajta, hogy a növendék emlékezetébe vésse, mit tartott ő maga helyesnek, jónak cselekedeteiben; és vesse el azt, miről megbizonyosodott, hogy kárát vallotta. S ha javára vált cselekedete, ismételtessük vele, hogy akarata megerősödjék. Adjunk tehát neki minél több alkalmat reá, hogy kedvét lelje abban, hogy a cselekvéseit irányító elvekről őszintén és nyíltan fejezhesse ki véleményét. Segítsük reá, hogy megvizsgálhassa, vájjon elvei kiállják-e a tűzpróbát. E czélból alkalmasan rávezettettjük annak a fölismerésére is, azok mi módon kerülhetnek ellentétbe egymással ? A visszaélésektől ritkábban kell tartania a nevelésnek. Rendszerint azt tapasztaljuk, hogy a növendék hálás elismeréssel használja föl az alkalmat, hogy cselekedeteiben szabadon járhat el. Es ez esetben hagyjuk is egészen szabadjára. Ne hassunk reá se azáltal, hogy tettének következményeire figyelmeztessük, se azzal, hogy tette jutalomra vagy büntetésre méltó-e ? Hadd válaszszon ő maga! Választhat pedig a növendék először a között, a mit akar vagy nem akar; a mit tennie kell vagy amit nem szabad cselekednie. Vagy választhat továbbá az eszközök vagy módok között, melyek segítségével czélhoz juthat; akár ő maga tűzte ki maga magának azt a czélt, akár nevelője. Első esetben csak oly feltétellel engedhetjük meg a növendéknek a szabad választást, ha tisztában van azzal, hogy a czél, melyet el akar érni, vallás-erkölcsös. A második esetben csak arról kell fölvilágosítanunk a növendéket, mely eszközök lesznek alkalmasabbak czélja elérésére. Ha azt tapasztaljuk, hogy a növendék az elhatározásban olyan való-