Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

11 lőnek lásson, két dologtól függ. Egyrészről attól, hogy kinek kínálkozik valami, a mi kínálkozik, mint akarati tárgy, és mi az? Erre vonatkozik Aristoteles mondása: »A milyen valaki, olyan czélt lát maga előtt.« Ez az oka annak, hogy az akaratot semmiféle dolog meg nem indítja szükségképen elhatározólag. Megtehetjük ugyanis, megvan a képesség bennünk, hogy valamely tárgyra gondoljunk vagy ne gondoljunk, következőleg akarjunk vagy ne akarjunk. De ha valamely tárgy föltétlenül, vagy minden tekintetben jónak jelentkezik, akkor azt a tárgyat akaratunk, föltéve hogy akar valamit, szükségképen akarja; mert a jót lehetetlen nem kívánnunk. De ha nem ilyen a tárgy, mely a vágyat föl képes kelteni, azt nem szükségképen akarjuk is egyszersmind. Az akarat tehát csak bizonyos korlátok és bizonyos föltételek között szabad. Nem cselekszik az akarat soha ok nélkül, hanem mindig indító okok alapján; csak hogy ezek az okok nem kényszerítik az akaratot. Szabadok vagyunk bizonyos határokon belül, öntudatunk tanúskodik róla. Minden embernek van szabad akarata; de ez csak lehetség, hogy valósággá váljék, bizonyos körülményektől, föltételektől függ. Ezeket a föltételeket a nevelésnek kell előteremtenie az által, hogy fejleszti az értelmet, gyarapítja erkölcsi ismereteinket, helyes irányba tereli és vezeti az érzéki vágyást. Ezekből nyilván látható, hogy az akarati tevékenység mozgatói: az értelmi, erkölcsi ismeretek és az érzéki vágyak. Már vágyaink forrása egyszersmind forrása az objektív jellemnek. A vágyakat pedig s igy az akaratot is első sorban ösztöneink indítják meg. Ezeket az ösztönöket kell tehát a nevelésnek kellő időben, annak helyén, megfelelő módon és megfelelő eszközökkel kielégítenie vagy kielégítésöket meg kell akadályoznia, vagy esetleg büntető módon kell föllépnie, ha rossz ösztönök kerestek kielégülést. A nevelésnek támogatnia kell a növendéket, hogy ösztöneinek kielégítésében okos megfontolás vezesse és jobb meggyőződését kövesse. S ha kell, ne riadjon vissza a nevelő a büntetéstől sem, hogy a jövőben megakadályozza a rossz ösztönök kielégülését. Gazdag s bőséges forrása vágyainknak a példa. Tapasztalásból tudjuk, hogy a példa utánzásra késztet bennünket. A mit ugyanis mások helyesnek, jónak, kívánatosnak tartanak, a mi után törekedtek, a miben czélt értek, azokban hatalmas vonzó erő rejlik; megkapnak bennünket, különösen abban az esetben, ha ama dolgok iránt szivünk nem közömbös. De ne feledjük azt sem, hogy a rossz példa is hat. A nevelés tehát kettős feladatot teljesít a példa körében : egyrészről jó példát tár a növendék elé, másrészt óvja a rossz példától. Megesik, hogy az óvásban megkésett a nevelés; de még ekkor is megvan a maga tennivalója, tudniillik a rossz példa követésének káros eredményeire nézve föl kell világosítania a növendéket, meg kell értetni vele az ártalmas következményeket, hogy a jövőben a rossz példákat kerülje.