Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

61 ben tisztító, nemesítő béke vesz lakást, s most már folyik feltartóztathatlanúl a nemzeti nagy munka. Őseink lelkében természetnél fogva élő nemes érzék, a jog s igazság iránt megtermékenyíti keblöket s csakhamar megtermi áldásos gyümölcseit az új világnézet alatt. Nemesebb vágyak ébredeznek bennök; az új szellemvilág felkölti lelkökben a szépnek szeretetét; kezdetben csak az érzéknek szóló alkotásokban ; műtörténelmünk alkotásokról emlékezik: a fönséges dómok a szelídebb, emberiesebb világnézet alá csak az imént kerülő népnek fogékonyságáról, a kor egyik vezéreszméjének legalább is megtűréséről tanúskodnak. Egy gondolat tölti el egész valójukat: átszállítása nemzedékről nemzedékre, mit vérrel szereztek, miért az élet csendes nyugalmát feláldozták. Szellemök világa mindinkább tisztül; a tudásvágy érlelődik. Ki vetheti ellen, hogy lassú volt a haladás ? Ellenkezőleg, nem kell-e büszkeséggel tekintenünk a viharos korra, melyben a nemzet élet-halál harczai között is rátudunk mutatni a műveltség emelő tényeire is ? Nincsenek-e iskoláink az elemitől kezdve föl a legmagasabbig ? Nincsenek-e elemi-, közép- és felső-iskoláink ? Nem kell-e észrevennünk bennök egyrészt a nemes indulatot, a haladásvágyat ? másrészt a símulékonyságot a haladottabb szomszéd népek szellemi életének fejlettebb viszonyaihoz ? Csak gondolkodjunk rajta : szívünkből sodró árként törekszik kiszakítani valami ismeretlen szellem régi hitünk, eszmélkedésünk, emlékeink megszentelt tárgyait — a kebel szinte üresen marad : és mégis az a nemzet, az a dicsőséges magyar nemzet nem esett kétségbe, nem állott meg, átadva magát a sorsnak, reménytelenül : az új viszonyokban, s a viszonyok megteremtette küzdelmekben maga-magából s az ellenségesnek tetsző új világnézetből merít tehetős erőt a jövő munkásságra. Kiapadt-e lelkökben a léleknemesítő s egyszersmind nemes lélekre valló költészet forrása ? Szöges ellentétekbe kerülve a régi és új szellem világában, nem látjuk-e, mily derekasan emberelik meg magokat ? Arczuk, hogy úgy mondjam, kettős: szívökben elevenen él a múltak tisztes emléke : egy szebb jövendő záloga pedig lassan lassan hegeszgeti a sebeket a múltak veszteségein és szorgos munkára készti őket. S ha örökös átkunk, a belső pártvillongás, meg-meg nem szakítja a serény haladást, mire nem mentek volna ? Vér vér ellen a trónvillongásokban: mégis mily nagyfokú a haladás jólétben, emberies felfogásban, európai hírnévben, szépművészetek pártfogásában, az értelmi világ gyarapodásában egészen III. Béláig? Nem mutatja-e Árpád-kori művelődésünk története, hogy a kor viszonyaihoz mérten, minden megtörtént az értelmi világ fejlesztésére is ? Nemcsak egyeteme van a nemzetnek: a XIII. század vége felé a »Krisztus Társasága* alakúi, hogy megkönnyebbítse a külföldi egyetemek látogatását. Párizs, Vicenza, Padua, Róma,