Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

27 ha a' szomszéd nemzetnek viseletét kezdi majmozni egy juhászandó nép, mivel ugyanannak a nemzetnek erköltsében is sok rossz találtatik, tehát még a maga hibájit sem orvosollya, mikor új gántsokat szí magába. Mire visz már tehát a köntösnek változtatása ? Fájdalom, Barátim! fájdalom tsak elmélkedni is róla. Megpuhult a szív; az ész megfeledkezett őseinkről .... Úgy tetszik, mintha az öltözet másolásával kioltották volna mellyökből annak a nemes tűznek még szikrájit is, melyet az anyjoknak tejével szoptak. Honnét származik az anyai nyelvnek elfelejtése és az idegen szóllás módgyának szeretete ? . . , Más öltözet más nyelvet szül; más nyelv más indulatokat; más indúlat más hajlandóságokat; és így lassú lépésekkel a pallérozásnak gyönyörű szine alatt elvész a Haza, a nemzetség más nemzetséggé válik.« (Ányos Munkáji: Minerva.) Az erkölcsi felfogás itt is, Orczyban is a kérdés veleje. Orczy lelkében a legtiszteltebb való a női erény. Érzi, tudja: egyesnek és nemzeteknek a boldogsága a nők kezébe van letéve. A mit ők akarnak, akarja mindenki: meg van bennök az démoni erő, hogy a magasztos képébe tudják rejteni az alacsonyt, s feledtetni tudnak mindent, mi felemelheti a lelket. De örök dicsőségök az az állandóbb hatalom lényökben, hogy a szenvedést megédesítik, s az ember mindennemű nemes indúlatainak, eszmékért lelkesedésének, áldozat-készségének ők a kútfejei, csak akarniuk kell. Ne is gondoljuk tehát, hogy Orczyból elfogúltság beszél; hiszen enyeleg csak akkor, mikor a nők olyan gyöngeségeiről szól, melyek kellemöket épen emelik Tudja ő nagyon jól: finom érzékükkel vezetői lehetnek a férfinemnek. Tréfálózik bár nemesebb tetszés-vágyukon, de mégis megbecsüli. Csak teljék benne kedvök, csak űzzék természetükhöz illő ártatlan hiúságaikat! Csak arról ne feledkezzenek meg, hogy a ház gazdasága szép rendben folyjon s osztozkodjanak a hitvestárs gondjaiban. Neveljék gyermekeiket Isten képére, az emberiségnek s a hazának hasznos polgáraivá. Vallásosságot, erkölcsiséget, munkaszeretetet hirdessenek magok körűi; ez az a dicsőség, melyet példakép emleget a Szentírás; ez a nő legszebb méltósága, mely előtt méltán hódol a való-nemes után vágyódó minden szív. K. H. 160. S csakugyan érezhetjük: a költő lelkében nagyon-nagy a hódolat a nőiség erényei iránt. Tudja, vallja: az ő lelkök nem tapasztalt boldogságot áraszt maga körül: »Hív társ bőves háznál koronás ditsőség.* De ez az emberi élet olyan sajátszerű! Körülményeivel uralkodik rajtunk; uralkodik szinte még erényeinken is; hatalmát gyakorolhatja főkép a nő erényein. Az élet boldogságát erények képezik: ki elég szerencsés vala