Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

26 Nem becsülnek azok semmi tisztest, semmi szentet, érzéketlenül rombolják össze a megszentelt frigyeket, ártatlan szíveket. S a költő erkölcsi erejének minden hatalmát felhasználja, hogy megvédje az ártatlanságot, hogy elhárítsa a veszedelmet a világ gyönyörű kertjének azon gyengéd virágaitól, melyek »egyedül méltó czéljok s végök a tisztább szíveknek.« S a mint vizsga-szemmel mélyebben kutatgat a romlás okai után, arra a szomorú tapasztalatra jut, hogy a gyengédebb nem is letért arról az útról, melyet természetéhez híven követnie kellene. íme a veszedelemre vezető okok! Mást hinni, mást szóllni, mást belől gondolni, Azt, mit nem akartok, kívül úgy mutatni, Titkot, tsalfa ságot el tudni takarni, Szemet, szót, jeleket, hazugságban hagyni A' kit ma szerettél, azt mindjárt gyűlölni, A' kit ma dítsértél, azt holnoap gyalázni .... Társaságot unni, mint szent elrejtezni, Egész éjtszakákon ismét dorbízolni, Világot útálni, hozzá ragaszkodni.« (K. H. 151 —152.) Ne tartsuk e sorokat kedvtelő szó-összerakásnak : mély emberismeretre vallanak, a kornak sajnos, szomorú, de alig erős vonását tükrözik vissza. Az a hang, az a felfogás, melyet im' Orczyban tapasztalunk, megmegcsendűl, fel-feltetszik egyéb, egykorú költőnél is, egy vagy más tekintetben színezve. Csak a legkiválóbbról, Ányosról emlékezem. »A régi magyar viseletről« czímű költeményében olvassuk e tárgyról panaszos szavait. Erős kifejezéseit elhagyom; csak a költeményhez fűzött megjegyzéseit említem, hátterét erkölcsi felfogásának. »Megvallom, hogy üdvösséges dolog a durvaságot, szilaj szokásokat minden nemzeteknél kiirtani; mert amennyiben lelkünk palléroztatik, anynyiban mintegygy inkább emberek leszünk, — mivelhogy a gondolkodó erő egygyik és főbb jele az emberiségnek, mely által a baromtól megkülönöztetik. És azt is jól tudom, hogy ennek a fényes oknak színe alatt szokták a nemzeteket régi viseletekből kivetkeztetni, minthogy különben jámborok nem lehetnének, hatsak — úgy szóllván — más nemzetek bőrét magukra nem húznák. Már pedig millyen eltévelyedés ez! Igazán meghatározhattyuk az örökös tapasztalásból, hogy a ruházatnak vagyon valami titkos ereje a szívekre és ugyan innét szükségesképpen következik, hogy