Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

27 talán hamarább mint megállapodott államférfiú érkezik hazájába. Hasztalan, a megtörtént eseményeken nem lehet változtatni! Még minden jóra fordulhat, gondolkoztak Athénben; hisz Alkibiades, a győzhetetlen áll a hadsereg élén. A siker, melyet az ó-kor legnagyobb hadvezéreinek egyike egymásután vívott, vakmerően elbizakodóvá tette Athént. Alkibiadestől elválaszthatatlannak hitték a győzelmet: azért utasították vissza Sparta békejobbját, melyet a status quo ante bellum alapján, a háború megszüntetésére Athénnek nyújtott. Kleophon Alkibiades régi szerepére vállalkozott ; csak folytatni az ellenségeskedést s a háborúval fel nem hagyni addig, míg a szövetségeseket porig meg nem alázzák. E kétes becsű hangzatos szavak, fájdalom! elnyomták a józan ész tanácsát, mely a tengeri főhatalom megszerzése után békét ajánlott, hogy az évtizedek óta folyó háború okozta csapásokat Athén kiheverje. Alkibiadesnek semmi beleszólása nem volt ez ügyben; távollétében hozták e határozatot. Az eleusi ünnepélyek befejezése után, melyeket Alkibiades, hogy a róla keringő régi roszsz hírt jóvátegye, rendezett, korlátlan hatalmú stratégnek levén kinevezve, a háború folytatására hadseregéhez utazott. Három hónapi távolléte óta nem várt változásokat talált a hadseregnél. A szövetségesek hadának vezéreül Lysandert találta, ki minden tekintetben méltó ellenfele volt Alkibiadesnek. Kis-Ázsia felett ekkor 2. Dárius ifjabbik fia Cyrus parancsolt, kit anyja Parysatis idősebb fia Artaxerxes Mnemon mellőzésével akart trónra segíteni, épen azért a görögök, különösen a spartaiak kegyét kereste. Lysandernek e szerint nem került megerőltetésébe behízelgő modorával rávenni Cyrust, hogy pénzzel és hajóval segítse a szövetségeseket. Alkibiades korán észrevette a bajt; katonái közül többen, kik az előtt nála szolgáltak, Lysanderhez mentek, hol egy obolussal nagyobb zsoldot kaptak. Következményeiben veszedelmes mulasztás volt az, hogy Athén a legutóbbi győzelmeiben szerzett roppant hadizsákmányból katonái zsoldját fel nem emelte. Ha Alkibiadesnek nem kell Kis-Ázsia görög városaihoz menni, hogy a hadsereg zsoldját előteremtse, bizonnyára nem történik az a szerencsétlenség, mely távollétében Antiochusra bizott athénei hajóhaddal történt, mely bízván a hajók túlnyomó számában, ideiglenes vezérök Antiochus elhatározása folytán, Alkibiades akarata ellenére, Ephesus mellett a nociumi hegyfoknál Lysanderrel ütközetbe bocsájtkozott; de mint előre lehetett látni, a tehetetlen vezér dicsvágya a szövetségesek kezére játszotta a győzelmet. E 407.-iki győzelem nem annyira a szenvedett veszteség, mint inkább következményeiben vált válságossá Athénre nézve. Alkibiadest hanyagság-