Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

28 gal párosult árulással vádolták, ki csak azért hagyta el a sereget, hogy a partokon ifjúságában megszokott kalandjait űzhesse. A mily igazságtalan volt e vád a teljesen kijózanodott Alkibiades ellenében, ép oly haláldöfés volt az itélet Athénre nézve, mely Alkibiadest hatalmától megfosztva száműzé. Thrasybulusnak Byzanc mellett időző hajóhad vezérének letétele csak öregbíté a bajt és sietetté a demokracia bukását. Alkibiades önmegadással fogadta hazája igazságtalan Ítéletét; szánalmat és nem boszút érzett szívében hazája, de megvetést annak a köznapi érdekeken felülemelkedni nem tudó vezetői iránt; elment Thráciában fekvő birtokára, honnan figyelemmel s egyúttal fájdalommal szemlélte hazája szerencsétlenségét. Athén bukása kikerülhetetlen volt, s hogy a nociumi győzelem után rohamos gyorsasággal az be nem következett, az a szövetségeseken múlt, kiknek feje Sparta, Pausanias óta, vezéreit minden évben változtatta. — Lysander helyét Kallikratidas foglalta el, ki spartai büszkeségében utálattal fordult el a térdhajtásokhoz szokott perzsa udvartól, s ennek segélye nélkül saját erejére támaszkodva támadta meg 406-ban Mitylene mellett Konon athénei vezért. A veszteség, melyet az athéneiek szenvedtek, kétszeressé vált az által, hogy Konont s vele egész hajóhadát a szövetségesek bekerítvén, a menekülés elől útját vágták. Diomedon egy másik athénei hajóhad vezérének kísérlete Konont kényes helyzetéből kiszabadítani nem sikerült, s maga is vereséget szenvedett. A hazaszeretet csodákat művelt ekkor Athénben; 130 hajóból álló hajósereget állítottak ki s küldöttek Konon seregének megmentésére. Kallikratidas Lesbos mellett az arginusi szigeteknél támadta meg az athéneieket, kik a peloponnesusi háborúban példátlan fényes győzelmet arattak a szövetségeseken. Utolsó győzelme volt ez Athénnek; a régi dicsőség s vitézség fellobbanó szikrája, mely hogy örökre kialudjék, Athén a győztes vezéreket halálra itélte csak azért, mert a beállott zivatar miatt nem üldözték, nem üldözhették az ellenséget. Athén öngyilkosságot követett el, melyet őrült kétségbeesett állapota korántsem igazol: ott volt a prytaneum, ott Sokrates tiltakozása ez esztelen tény ellen. Hasztalan! a nép veszni indult; Pallas Athena elköltözött a városból. Az arginusi veszteség után a szövetségesek Lysandert kérték Spartától vezérnek. Sparta nem akarta a törvényt megszegni, Arakust nevezi fővezérnek s mellé adja Lysandert, aki tulajdonképeni fővezér volt. Athén hajóinak száma nagyobb volt, mint a szövetségeseké, de nem volt, nem lehetett a nép terrorismusa mellett jeles vezére. Megfoghatatlan könnyelműség, melylyel az athéneiek Aegospotamos öblét, mely egy hajóhad biztosítására épen nem alkalmas, Alkibiadesnek követe által sürgető tanácsára elhagyni nem akarták; az általános fegyel-