Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

25^ kik arra jogot nyertek; fizetést csak azok húznak az új alkotmány értelmében, kik a hajókon, vagy a szárazföldi seregnél teljesítenek szolgálatot. A nép, részint a kényszernek engedve, részint Pisander szavának, hogy ez állapotok csak ideig-óráig tartók, hitelt adva, elfogadta az alkotmányt. Az 500. tanácsa néma önmegadással hagyta el a pritaneumot, hová az újak beköltöztek, de nem azért, hogy igéretöket beváltsák, hanem hogy az egyszer megízlelt hatalmat minél tovább személyes érdekeik előmozdítására kizsákmányolják. Népgyűlés összehívásáról szó sem volt; Alkibiadesről is egészen megfeledkeztek. A Samos szigeténél állomásozó hajóhad legényei az új kormánytól fizetésök felemelését várták, midőn várakozásukban csalatkoztak, s hirét vették az olygarchák önkénykedésének, Trasybulust és Trasyllust választák vezérökké, hogy Athén ellen vezessék őket helyreállítani a régi intézményeket. Mint a villámcsapás, hatott rájok a hír, hogy Bvzanc elpártolt az athéneiektől; példáját, meg voltak győződve, más városok is követik, ha valami változás nem áll be Athén ügyeiben. Thrasybulus és Thrasyllus, hogy a dolgok menetének más fordulatot adjanak, visszahívják s fővezérükké választják Alkibiadest, ki nem ment Athénbe, hanem csak üzenetet küldött oda: mivel megalapították, szól Alkibiades, hogy csak 5000 polgár gyűljön össze, ezen rendelés maradjon meg, de a 400 új tanácsos helyett a régi 500-ból álló tanács foglalja el rögtön helyét. Leírhatatlan a zavar, mely e rendelet kihirdetése után Athénben beállott: sokan a változtatás ellen, még többen a régiek felújítása mellett kardoskodtak; a belháború bizonyosnak látszott, midőn a Piraeus előtt 42 hajóból álló peloponnesusi hajóhad egyesítette a pártokat közös védelemre. Athén ostroma elmaradt, e helyett Euboea szigetét foglalták el a szövetségesek, mire oly félelem fogta el Athént, melyre nézve a sziget életkérdés volt, hogyha megkísérlik a szövetségesek, könnyű szerrel megadásra bírhatják azt. Sparta nem használta fel az alkalmat, s így ideje volt Athénnek az olygarchák elűzésére s Alkibiades visszahívására. A régi demokratikus alkotmányt teljes egészében visszaállították; a hivatalok betöltésénél sem birtok, sem születési aristokracia nem jött tekintetbe; tekintélyes hivatalt töltött be több egyszerű polgár, kiknek multjok és jelenjök fedhetetlen volt. Pillanatnyira úgy látszott, mintha Athén aranykora térne vissza. Mindannyian egyetértettek a hazaszeretetben: nem volt senki, ki tehetsége szerint áldozatot nem vitt volna a haza oltárára. Alkibiades, mint a nép által is már megerősített vezére az összes athénei hadaknak, Ázsiába Tisapherneshez ment, hogy a hazája számára