Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

26 megígért segélyt sürgesse. Míg Ázsiában járt, addig a szövetségesek hajóhada meghívást kapott Pharnabazus bythiniai satrapától, hogy siessen a thráciai városok elfoglalására, segélye készen várja őket. A Hellepontus felé tartó szövetséges hajókat az athéneiek mindenütt nyomon követték, s Sestus és Abydusnál 411. megtámadván, azokon győzelmet arattak. Perzsa segélylyel azonban, mely elég jókor érkezett, a szövetségesek ki akarták az athéneiek kezéből ragadni a győzelmet, támadást intéznek Abydusnál, s már-már siker koronázza elszánt hősiességüket, midőn Alkibiades 18 hajóval megérkezik s a athéneiek számára biztosította a győzelmet. Minden körülmény arra mutat, hogy Alkibiades eredmény nélkül járt Tisaphernesnél a segélyért. Megerősíti ezen állításunkat Alkibiades esete, ki az említett kettős győzelem után fényes kísérettel s gazdag ajándékokkal jelent meg Tisaphernes előtt, ki sehogy sem volt rávehető, hogy Alkibiades ajánlatát elfogadja. Segély helyett, a nemzetközi jog megsértésével, Tisaphernes Alkibiadest elfogatja, s mint foglyot Sardesbe küldé, honnan 4 heti fogsága után sikerűi megszöknie s hajóhadához szerencsésen megérkezve, Kyzikusnál Pharnabazus hajóival egyesült spartai hajóhadat tönkretette. Alkibiades 409-ben folytatta győzelmes hadjáratát s megverte Byzanc védelmére szorítkozó Pharnabazus seregét, mire az elpártolt városok mind újból elösmerték Athén főségét, s az egész feketetengeri kereskedés Athén kezébe jutott. A perzsa hadjárat óta nem látott Athén annyi zsákmányt, mint amennyivel megterhelve Alkibiades 408-ban a Piraeusba megérkezett. Fátyol borúit az elmúlt eseményekre: nem láttak Alkibiadesben mást, mint a haza megmentőjét, kit, mint hajdan Themistoklest a salamisi csata után, egész Athén a legnagyobb lelkesültséggel vezetett a városba. Az anyák ujjaikkal mutogatták gyermekeiknek: ime ő az, ime itt van ő, hazánk szabadítója! Ez volt Alkibiades életében, saját vallomása szerint, a legszebb nap, melyet ellenségei nem irigyeltek tőle. Alkibiades megérdemelte az osztatlan elismerést, megérdemelte hazája részéről a teljes kibékülést. A nép felmentette minden vád, a papok minden átok alól; összes vagyonát rendelkezésére bocsájtották. Ha elitéltük eddig Alkibiadest, mint könnyelmű, törvényt nem tisztelő férfiút: mióta száműzetéséből visszatért s a hadsereg élén állott, ki kell őt emelnünk, mint teljesen megváltozott, megjavúlt férfiút, ki csak egy eszmének élt — többszörösen jóvátenni, mit hazája ellen vétett. Ezért óhajtottuk mi, hogy a száműzetés bárcsak a siciliai hadjárat előtt történt volna; akkor meghiusúl a hadjárat, s pénzével együtt nem veszti el Athén hadserege szine-javát. Alkibiades kiforrja magát s