Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

23 Midőn harmadnapra az athéneiek tervök kiviteléhez fogtak, már késő volt, Syrakusa összes haderejével állottak szemben. Demosthenes, társaitól elhagyatva, egész hadseregével az ellenség kezébe került; Nikias pedig nem lévén kire támaszkodnia, több napi hősi védelem után, kegyelemre megadta magát. Syrakusa nem is álmodott oly hadi szerencséről, melynek az athénei vezérek i'igyefogyottsága folytán részese lett. A vezérek közül egy sem, a polgárok közül csak kevesen térhettek vissza hazájokba. Az egész athénei hajóhad, mely világhódításra indult Sicilia partjain, a katonák nagy része a bányákban lelte sírját. Rémülve hallotta Athén a szerencsétlenséget, melylyel minden reménye elenyészett. Irtózott a gondolattól, ha most ellenség jelennék meg a Piraeúsban! Mindez nem történik, ha az 500. tekintélye nem veszti el befolyását az államügyekre, ha a népgyűlés elé terjesztett tárgyak előbb a tanácsban kerülnek bonckés alá! Késő bánat! De mindenesetre elismerésre méltó törekvés Athén részéről, hogy a veszedelem idején első sorban a tanács tekintélyét állítá helyre azon régi szokással, hogy minden indítvány a nép elé csak a tanácsban történt megvitatás után terjesztessék. Dekelea még mindig a spartaiak kezén volt; az ebből származó jövedelemcsökkenés pótlására elhatározták, hogy a szigetek eddigi adójuk helyett beviteli cikkük jövedelmének 20%-át fizessék. Igaz, nagy teher volt Athén ezen intézkedése a szigetekre, de mást nem tehetett; utolsó erőlködése volt ez az ó-kor egyik vezérállamának. Euboea, Lesbos, Chios s más szigetek Spartához fordultak s Ígérték, hogyha meg bírja védeni őket, Athéntől elszakadnak. A peloponnessusi szövetség szívesen felajánlotta segélyét a szigeteknek, s ha valamikor, — úgy most elérkezettnek látta az időt, hogy tengeren is, segítve Tisaphernes perzsa satrapától, egyszermindenkorra leszámoljon Athénnel. E hirek hallatára Athén a végső szükség esetére tartalékban levő 1000 talentumát használta fel egy új hajóhad kiállítására, mely teljesen megfelelt a hozzáfűzött reményeknek: Chiosnál visszaverte a szövetségesek foglalni jött hajóhadát. Sparta eddigi szerencséje Alkibiades utasításaiban találja forrását, ki hideg közönyösséggel osztogatta tanácsait, melyek hazája romlására vezettek. Alkibiades igen jól érézte magát Spartában; tisztelték, becsülték s tekintélye napról-napra növekedett; de tagadhatatlan, ezzel együtt növekedett az irigyek száma is, kik suttogva beszéltek a botrányról, melyet Agis király udvarában nyilvánosan űz. Midőn Endius ephor, Alkibiades jóbarátja, állásáról visszalépett, Astyochus a hajóhad vezére nyilt parancsot kapott, hogy Alkibiadest tegye el láb alól.