Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

Alkibiades menekül, még pedig Ázsiába Tisapherneshez, hol keleti fényűzés s kicsapongások által teljesen perzsának mutatta inágát s megnyerte a satrapa kegyét. (411.) Valóban nem tudja az ember, mit bámuljon Alkibiadesben; a könnyelműséget-e, melylyel hazája veszedelmére éveken át közremunkált; vagy szelleme rugékonysága mellett a physikai erőt, melylyel Spartában a szigorú egyszerűséget, Ázsiában a keleti fényűzéssel járó kicsapongásokat minden rázkódás nélkül elviselte! Hazájába visszatérni, s annak elvesztett hatalmi állását visszaszerezni, foglalkoztatták Alkibiadest Tisaphernes udvarában. A nagy átkot, melyet a papok kimondottak fölötte, az elidegenített szíveket, melyek minden csapást neki tulajdonítottak, csak a szövetségesek leverésével s az elvesztett városok visszafoglalásával remélte megsemmisíteni, hitte meghódítani. Alkibiadesnek utánozhatatlan modorával sikerült a perzsa satrapát rávenni, hogy Spartának járó pénzsegélyt először rendetlenül szolgáltassa ki, később teljesen megvonja; mi több, Alkibiades bebizonyította Tisaphernes előtt, hogy ha segíteni kell, sokkal inkább megérdemli azt Athén, mely mint tengeri hatalom nem válhatik a perzsákra veszedelmessé. Tervét, mely a hazahívásban összpontosult, közié az athénei hajók fővezérével; biztosítá honfiait, ha a demokracia helyett, melytől kegyelmet nem várt, olygarchiát hoznak be — perzsa segélylyel helyreállítja Athén hegemóniáját. Alkibiades, miután ösmerte a népet s nem hitte, hogy az valaha őt visszahívja: nem riadt vissza hazája alkotmányán oly változtatásokat kérni, melyek lehetővé tegyék számára a hazamenetelt. Pisander volt az, ki Alkibiades tervének keresztülvitelére vállalkozott. Athén polgársága felzúdult a célbavett alkotmány változtatás hallatára, mely minden eddigi hatalmától megfosztja a polgárokat. Bármily határozottan utasítá el Athén polgársága Alkibiades ajánlatát, a szerencsétlen helyzetből való szabadulás vágya nem engedte, hogy lépéseket ne tegyen más alapon ugyanazon cél elérésére. Pisander még más 10 férfiúval megbízást kapott Alkibiadessel s a perzsa satrapával kedvezőbb feltételek alatt alkúba bocsájtkozni. Pisander társaival együtt eredmény nélkül tért vissza Athénbe; de mintha egy újabb kísérlettől eredményt várna, továbbra is fentartá magának társaival együtt a közvetítő szerepet, kik közül ötöt elküldött a szövetségesekhez, hogy az olygatchiának bármi eszközzel híveket szerezzenek. Ez alatt a nép akarata ellenére Pisander egy uj alkotmánynyal áll elő, s miután a demokracia leghevesebb védőit kivégezteté, ráerőszakolja a népre saját alkotmányát, melynek értelmében a nép 5 elnököt választ, ezek száz polgárt, s ezek mindegyike ismét három polgárt választ, kikre az összes hatalom száll. A népgyűlés továbbra is megmaradt, de csak 5000 jelenhetett meg,