Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

13 polgárokat, hogy minden eddigi szenvedést és csapást Perikiesnek tulajdonítva, hatalmától megfosztották s — 15 talentum lefizetésére büntették. Ki legtöbbel bír, közszerencsétlenség idején legtöbbet veszít. így volt ez Periklessel is; tiszta hazafias szándékát vonták kétségbe polgártársai: ő békével s önmegadással tűrt; mint páratlan államférfiú emelkedik ki az állam élén ; munkássága, igyekezete, ha nem szerez is hazája részére győzelmet, de az ellenséget elzsibbasztja s megfosztja túlnyomó erejének felhasználásától. Perikies a nagy államférfiú keblébe zárta a polgártársaitól meg nem érdemlett jutalom keserű érzetét; de ugyanezen Perikies, mint apa megtört azon csapások alatt, melyek őt szeretteitől megfosztották. A könyek, melyeket gyermekei sírjánál hullatott, kiengesztelték irányában az athénei népet, mely visszahelyezé őt előbbi állásába. Jól esett Perikies vérző szívének a kibékülés, nem mintha a hatalom élete volt volna, hanem mert a mirigy nemsokára őt is megtámadván, nyugodtan bibékűlve szállott sírjába. (429.) Utolsó pillanatában, végső szavaival barátai figyelmét azon körülményre hívta fel, mely ha valami, úgy az, a legnagyobb elismerésre, dicséretre méltó: senki sincs, úgymond Perikies halálos ágyán, polgártársaim közt, ki miattam gyászt öltött volna. Potidea még ugyanazon évben, melyben Perikies meghalt, (429) az athéneiek kezébe került; ezen alkalommal tért vissza hazájába Alkibiades, ki vitézsége s elszánt bátorsága miatt nagybátyja halála után nem megvetendő népszerűség birtokában találta magát. E népszerűségnek azonban még érlelődni kellett, hogy annak alapján Alkibiades szomorú szerepét lejátszhassa. Perikies halála után, kik a békét akarták, Nikiást szerették volna az állam élére állítani, de a győzelemtől elvakított párt Kleonnak, egy tímár nagyszájú fiának hódolt, ki a háború tovább folytatása mellett volt. A peloponnesusiak harmadszori megjelenésök alkalmával Attika ujabb elpusztítása után Athénnel szövetséges Piatea ellen fordíták fegyveröket s csekély menekülteken kívül a lakosokat felkoncolták, a várost vidékével együtt Thebe birtokába bocsájtották, mely azt felszántotta. Athén semmivel sem maradt hátrább az ily kegyetlen tettek elkövetésében. Sparta és szövetségesei a demokratákon, Athén az aristokratákon tölté boszúját. Lesbos szigete (428.) elpártolt az eddigi athéni szövetségtől és a peloponnesusiakhoz állott, de mielőtt ezek segítségére siethettek volna társuknak, Paches athéni vezér beveszi, az aristokratákat Athénbe küldi, hol mindnyájan kivétel nélkül sírjokat lelték. Hasonló embertelen kegyetlenség színhelye volt Korkyra szigete, hol az aristokraták a peloponne-