Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

10 s ügyök igazságában bízva mérsékletre intették a szövetséget s kérték, hogy egyoldalú határozathozatal helyett nevezzen ki a szövetség egy itélő forumot, melynek kötelessége legyen az ügyet megvizsgálni; erősen állítván, hogy ha ezt teszik — békés úton megoldják a kérdést s megkímélik Görögországot a háborútól. Hasonló szellemben nyilatkozott Sparta békeszerető királya Archidamus is, ki sehogysem érzett kedvet üres pénztár mellett a hatalmas, gazdag és kimeríthetetlen forrásokkal rendelkező Athénnel megküzdeni. A béke szelleme azonban elhagyta a szövetségesek gyűlését. Stenelaidas, az ephorok egyike, határozottan ellenszegült a békés törekvéseknek és spartai rövidséggel e kérdést terjeszté a szövetségesek elé eldöntés végett: megszegte-e Athén a békét vagy nem ? Miután a válasz egyhangúlag Athén ellen hangzott, — a háborút elhatározták; csak elhatározták, de meg nem üzenték, mert körülbelül egy évig követségek küldése s elfogadhatatlan feltételek követelése által boszantották Athént s készültek s küszöbön álló eseményekre. Az athéneiektől, többi közt követelték, hogy Aegina függetlenségét adja vissza. Potideát az ostromzár alól mentse fel, Megarát a kereskedelmi zár alól szabadítsa fel, s végűi, hogy minden kisebb görög állam függetlenségét, melyek Athén alá tartoznak, engedélyezze. Ez utóbbit, mint a jó egyetértés utolsó eszközét hozták fel. Athén a szövetségesek minden követelését visszautasítá, mint olyanokat, melyek megalázását célozzák; a béke érdekében azonban egy független s részrehajlatlan törvényszék elé kivánta ügyét terjeszteni. Athén demokrata állam volt, mindamellett az uralmat egyetlen férfiú Perikies bírta. Míg Perikies politikája teljes diadalt ült Athénben s ezt dúsgazdaggá tette, addig a középszerű tehetségek, képteleneknek érezvén magukat a versenyre, ellenmondás nélkül ismerték el a köztársaságban az egyeduralmat. Nem csekély meglepetésére azonban Perikies, midőn már művét befejezte s midőn a legnagyobb elismerést várta honfiai részéről, azt vette észre, hogy politikája s ennek eredménye, amily helyes és nagyszerű, ép oly számos ellenséggel bír. Hasztalan keresett maga körül férfiút, ki utódja lehetne; minden erőt, melylyel magasztos pályáját dicsteljesen befejezhesse — csak önmagából meríthetett. Ez nem csekély feladat volt, mert a jólét számtalan élősdit hozott felszínre, kik a hatalom elnyerhetése reményében, semmitől vissza nem riadva, nemtelen kicsinységekkel vádolták s boszantották Perikieshez legközelebb álló személyeket s magát Perikiest. Ismeretesek Phidias ellen emelt vádak, Aspásia s Anaxagoras törvényszék elé idézése, s végűi a sikkasztásról szóló vád, melyet Perikies ellen emeltek. Legkevésbbé sem lehet csodálkozni azon téves állításon, hogy Perikies belefáradva a sé-