Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

7 varázs bűvölte meg s kötötte le az idegent. Százan és ezren átérezve Lysippus szavai igazságát, ki lelkesültségében felkiáltott: »Örült az, ki Athént nem kívánja látni; őrült az, ki látja s nem bámul rajta; de még inkább őrült az, aki azt látva s bámulva — meg tud tőle válni«, Athént új hazájoknak választák. Euripides és Sophokles a szomorú-, Aristophanes a vígjáték terén szereztek hervadhatatlan koszorúkat; Herodot és Thukydides a görög történetírás halhatatlanjai; Anaxogoras és Sokrates pedig a tudományok királynéját, a bölcsészetet koronázták meg. Perikies mindenre kiterjedő tevékenysége állandóan figyelemmel kisérte Athén népesedését, s a lakosok túlságos felszaporodásából származható baj megakadályozására gyarmatosításról gondoskodott. így gyarmatosította (452.) a thrák Chersonesust, Euboea nagy részét, Naxost, Androst, Sinopet, Sybarist, ennek elpusztítása után (443.) az ujonépült Thurii városát. E gyarmatok által Athén igen sokat veszít, ha azok régi bevett szokás szerint alakulnak. Perikies azonban, midőn a főváros szegényebb polgárainak utat nyitott a vagyonosodásra, nem csökkenti az állam erejét, mert a gyarmatokba költözött polgárok később is megtartották e jogukat, s háború idején segélyére tartoztak sietni régi hazájoknak. Míg a demokratikus elem Görögország szívében nagygyá, hatalmassá fejlődött s szárnya alatt a művészet minden ága a fejlődés tetőpontjára jutott: addig az aristokrata szervezetű államok Spártával élükön, századok előtti status quoban tengődtek; életjelt adtak ugyan magukról, de ez csak az engesztelhetetlen gyűlölet szítása volt minden iránt, mi magas büszkeségöket sértheté. Sparta csak halni tudott hazájáért, s mert erre alkalom most nem nyilt — eleven halott volt. Korintus kereskedése s gazdagsága Athén mellett hanyatlott, de növekedett az elkeseredés, a boszú érzete, — a hatalmas vetélytársat megalázni. A csend, mely Görögország államéletében rövid időre beállott, a zivatart jelentette, melyet mindenki előérzeti, de senki meg nem akadályozhatott. Ösmerte mindegyik ellenfelét: a demokracia állott szemben az aristokraciával. Mindkettő előtt nagyon is világos volt az egyszer megkezdett háború kimenetele: egyik elemnek pusztúlnia kell, vagy mindketten tönkrejutván, egy harmadik, a tyrannismus fog fölöttük győzelmet ülni. Ebben találjuk mi a peloponnesusi irtó háború okát és nem másban. Athén emelkedésével az nem volt kikerülhető; előbb vagy utóbb — az mellékes kérdés, mert annyi gyújtóanyag volt már összehalmozva, hogy a legelső alkalom, mely az ellentétes feleket összeütközésbe hozza, lángba borítja egész Görögországot. Perikies, még emlékezünk, 445-ben Spartával 30 évre békét kötött; e békét Epidamnus s Korkyra közt kiütött ellenségeskedésben, még inkább Potidea ellen viselt háborúban, a peloponnesusi államok egyhangú