Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

6 egységesítése. Látták, hogy azon kisebb államok, melyek Athén mellett vannak, s ezt a perzsák elleni háborúkhan segíték — e háborúk befejezése után is kényszerítvék a segélyadásra, s mi legrosszabbul esett ez államoknak — Athén igazságszolgáltató hatalma elismerésére. Sparta, Athén vetélytársa, utasította vissza első sorban Perikies felszólítását, s rajta volt, hogy Athén törekvését a görög szabadságra, a többi államok előtt is veszélyeseknek tüntetvén fel, tervét megbuktassa. Miután a perzsa háborúk központja Athén volt, ez szenvedett legtöbbet a barbarok ellen vívott szabadságharcokban, — tehát Görögország győzelmeit megörökítő emlékek is csak Athént díszíthették volna. Sparta, mióta Athén tőle a hegemóniát elvette, apriori mindent ellenzett, miből vetélytársára bármi előny háramolhatnék. Fentebb említettük, miért utasították vissza a kisebb államok Athén kezdeményezését, melyet a közvélemény szerint a Delphiben székelő tanács jogának tartottak, mit Spartáról imént feljegyeztünk -— magában foglalja azon titkos okot, mely rúgója volt Athén ellen tett minden lépésének, Perikies, úgy látszik, el volt készülve Görögország visszautasító válaszára, mert egy percig sem habozott saját erejével létrehozni azt, mihez Görögország hozzájárulását óhajtotta. Perikiesnek Athént könnyű volt műremekekkel elhalmozni, midőn egyrészt a teli államkincstár mellett a a polgárok is önként s örömmel ajánlották fel anyagi segélyöket, másrészt szolgálatára állottak Görögorszország első művészei, kik megérdemelt elismerést s kitüntetést máshol, mint Athénben, nem várhattak. Két korlátlan hatalommal bíró férfiú élt ez időben Athénben: Perikies és Phidias; az első az állam, a másik a művészetek élén állt vetélytárs nélkül. E két nagy ember együttes működése tette Attikát a műkincsek egyetlen tárházává. Attika déli csúcsánál Sunium hegyfokáról Pallas Athéna temploma messziről hirdette az érkezőnek, hogy e tartomány, ez istennő védelme alatt, a gazdagság és jólét ölében a magasabb ideáloknak hódol. Attika északkeleti részén, Euboeával szemben, a rhamnusi Nemesis szobra és temploma a görög szabadság nebántsd virágját juttatják eszünkbe. Athéntől nyugotra Salamis északi tőszomszédságában az eleusisi szentélyben az attikaiak gyermekded vallásossága magasztos nagyszerűségben tündökölt. Piraeus Athén hatalmáról s gazdagságáról beszélt, s mintáúl szolgált később Rodus és Alexandria építésénél. Végűi hogy a Propyleont s az Odeumot elhagyjuk az Akropolisban a Parthenon építésénél s díszítésénél a görög művészet felülmúlhatatlan minta gyanánt áll az utókor előtt. Perikies nem használt erőszakot, nem rábeszélést, — alkotó erejével érte el, hogy minden görög büszke volt Athénre, s valami kimondhatatlan