Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

5 volna, meg is tartotta minden ígéretét, míg körében volt, de ezen kiviil a legelső alkalommal mindenről megfeledkezett. Amint a gyermek Alkibiades ifjúvá serdült, egyrészt nevelői legnagyobb megelégedésére tanulmányait a tudomány minden ágában kitűnően végezte, de másrészről dicsvágya, önfejűsége s maga felett semmiféle fensőbbségét r.em ismerő hajlama annál kirívóbbá lett. A jellemképzés elhanyagolása mellett a költők és bölcsészek csak növelték Alkibiades kinövéseit. A könnyelműség, melylyel Aristophanes az isteneket s a polgárok jobbjait a színpadra hurcolta, Sokrates minden jó tanácsát megsemmisíté Alkibiadesben. Alkibiades, a későbbi államférfiú egész irányát elárulja azon kis episod, mely közte és nagybátyja Perikies közt történt. Perikies egy alkalommal mély gondolatokba volt merülve, azon törvén fejét, mint adjon számot a népnek az általa kezelt államvagyonról. Midőn Alkibiades nagybátyja komolyságának okát megtudta, politikai jövője princípiumával Vigasztalá: inkább azon kellene gondolkoznod, mint menekülj a számadás alól. Igaz, egy államférfi jövőjét nem teszik tönkre fiatalkori botlásai, ha azokról utóbb teljesen lemond; de fölötte őrizkednie kell később még a könnyelműek társaságától is, nehogy ezek tetteit neki rójják fel. Alkibiades erről megfeledkezett; mert bármi történt Athénben, többé-kevésbbé ő mindig részes volt benne. Nagybátyja körében felébredt benne az uralomvágy. Ha valakinek, Alkibiadesnek minden esetre legtöbb kilátásai voltak a főhatalomra: hírneves származás, páratlan gazdagság, ellenállhatlan ékesszólás, ritka szép testalkat, adjuk még ezekhez, hogy e tulajdonokkal Perikies öcscse bírt, azon Perikiesé, ki Athént az állami jólét tetőpontjára emelte. Ha Alkibiades kevesebb előnyökkel, de nagybátyja jellemével s felfogásával bír, bizonnyára nem fűződik nevéhez hazájának szerencsétlen sorsa. Samos megfenyítése s Byzanc visszahódítása után Perikies, az athénei polgárság hozzájárulásával, felszólítást intézett Görögországhoz, s ebben előadá, hogy a barbarok szerencsés legyőzése az istenek segélyével történt, kiknek szentélyei a hosszú háború alatt romokká lőnek: illő és méltányos, hogy Görögország közösen határozza el s emelje az emlékeket, melyekkel az istenek iránti háláját le akarja róni. Ha az emlékek egy nagy nemzet hálájanak méltó kifejezései akarnak lenni, hosszú érett megfontolás mellett kell azokat létrehozni, ez máskép nem történhetik, mintha európai s ázsiai Görögország minden egyes állama választott képviselőivel egy nagy tanácsba jő össze. E tanács székhelyévé Perikies Athént ajánlá, mint legalkalmasabbat s legméltóbbat arra, hogy e kitüntetésben részesüljön. Perikies terve nem sikerült. Észrevették a görög államok, hogy az indítványozott tanács, Athén elnöksége mellett, nem más, mint Görögország