Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1892

44 Huszonöt év folyt le azóta, hogy ez a kör nyilvános megerősítéssel működik, s annak 7 vezetője közül kettő: Bándl János és Mayer Alberik, s az, a ki még előbb, 1864-ben, az első kapavágást tette, Babics Kálmán tanár, nincsenek többé. Nincs a költő sem, ki szülőföldjének ezt a szerény intézetét, annyi szeretettel pártolta: vigasztalónk a múltban, büszkeségünk és dicsőségünk a jelenben és jövőben: Tóth Kálmán. Meghaltak, mint annyian a tanítványok és pártfogók közül. Koszorút nem fonhatunk emiéköknek; — de az ifjúság, mely a jelen színvonalán áll, fontolja meg, hogy emelkedésében az ő nemes szellemöknek egy-egy paránya él, és szenteljen nekik egy hálás gondolatot. Önök pedig, t. közönség, látva az ifjúság örömét, álmodják vissza ifjúságukat, ha elszállt, éljék át még egyszer eltűnt napjaik boldog lelkesedését, s idealismusát, — vagy vegyenek a múltból s a jelenből egy parányi szikrát a jövő érdekében, ha inkább a jövőhöz tartoznak; vegyenek részt a jubiláló kör kegyeletes érzéseiben s buzdítsák ezzel is az ifjúságot tovább: — a munka és haladás, a magyarság és hazaszeretet ösvényén. E szavak elhangzása után a programm többi számaira került a sor, melyek a következők voltak : III. Mendelssohn, Trio. Előadták: hegedűn Fenyő Kornél, zongorán Szabovlyevits Dusán, VI., harmoniumon Boriszák István, V. o. tt. IV. Arany János, Rákhel siralma. Szavalta Stern Ármin, VI. o. t. V. Várady-Gaál, Ákáczvirágok. Melodrámai szavalat. Előadta Fischhoff Béla, zongorán kisérte Schlieszer Ármin, VIII. o. t. VI. Bályadíjak kiosztása. — Részlet a «Tóth Kálmán» czimű pályaműből. Felolvasta Koller Oszkár, VII. o. t. VII. Schiller-Weber, Út a vashámorhoz. Melodráma. Szavalta Feschke Oszkár, VIII., zongorán kisérte Szabovlyevits Dusán, VI. o. t. VIII. Gyulai, A vén szinész. Szavalta Kron F., VIII. o. t. IX. Handel, Largo. Előadták: hegedűn Stern Ármin, VI., zongorán Hesser Andor, III., harmoniumon Boriszák István, V. o. tt. X. Bezáró beszéd. Tartotta az intézeti igazgató. XT. Abt, Dalra fel. Induló. Énekelte az ifjúság énekkara. Az utolsó karének végeztével a közönségből felállott Perczel Miklós volt főispán és országgyűlési képviselő úr, szabadságharczunk egyik tiszteletreméltó alakja. A sokat tapasztalt ősz férfiú lelkével s a hazafi lángoló érzésének hangján szólt a közönséghez, az ifjúság vezetőihez és az ifjúsághoz. Röviden, egyszerűen, de a szív nyelvén beszélt, arról, a mit, íme, látott-hallott, s arról, a mit az ifjúságnak a jövőben tennie szükséges, mire a szép s emlékezetes nap véget ért. *