Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890

4 III. Az ókori Athenae városát keressük fel a következőkben, s itt teszszük vizsgálat tárgyává Pausaniasunknak topographiai eljárásmódját. De a mondandók kellő megértése végett egy kis tájrajzot bocsátunk előre Athenae környékerői. Az utazónak, ki már lélekben felkereste Görögország földjét, nem lehet elbájolóbb látvány, mint ha a saroni tenger árammal délről fölfelé vitorlázva, Salamis magaslataihoz ér és tekintetét Athenae síkságára irányítja. A háttért a darabos Parnes hegység messzekiterjedő lánczolata fogja képezni. E hegység az athenaei síkság északi természetes határa; az ókorban még vaddisznókban s medvékben gazdag erdőség födte. A Parnes hegységtől délkeletre emelkedik egy tekintélyes hegypyramis, mely az athenaei völgyet északkeleten zárja körül. Ez a Brilettos hegység, a nép nyelvén pedig, a déli nyúlványán elterülő »Fenteié* demostól, »to Pentelikon oros•• -nak neveztetett. Az Athenaeből vizsgálódó sima sárgás fehérfényű márvány falakat fog látni e hegységből, s ekkor rágondolhat arra, hogy e hegység volt Athenae hajdani fényének és gazdagságának egyik forrása; innét kapták t. i. az athenaei szobrászok és építők a kitűnő pentelei márványt. Brilettos déli lábától alig egy órányi sikság választja el az északról délre terjedő hosszú Ilymettos hegyhátat. A római uralom korában az építkezésnél divatba jött kékesfehér eres márványt szolgáltatja e hegység. Külnöben híres volt e hegység az ókorban mézben való bősége miatt is. Ismeretes a Platonról szóló monda, kit szülei ide hozván, méhek röpdöstek szája körül. A Hymettostól délre és keletre, több sorban, alacsonyabb hegyhátak borítják a félszigetet, s egyik ága a tengerbe kiszökellő Sunion hegyfokban végződik. Kisebb dombok még Athenaeben s Athenae környékén az Akropolis, Museion, Pnyx és Areiospagos. I .egfeltünőbb azonban a várostól északkeleti irányban emelkedő festői sziklatömeg, a »Lykabéttos« (ma SzentGyörgy hegye).